A D-vitamin csökkentheti a leukémia gyulladásos szövődményeit
A D-vitamin egyik formája laboratóriumi vizsgálatokban jelentősen csökkentette a leukémiához kapcsolódó veszélyes gyulladásos reakciót – derült ki a Debreceni Egyetem kutatóinak vizsgálatából. Az eredmény hosszútávon új kiegészítő kezelések kidolgozásához vezethet, de jelenleg a D-vitamin nem helyettesíti az életmentő szteroidkezelést. A kutatók vizsgálatukról egy rangos nemzetközi orvosbiológiai folyóiratban számoltak be, cikküket a Debreceni Egyetem és a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány Publikációs Díjával ismerték el.
A kutatás középpontjában egy ritka vérképzőszervi daganat, az akut promielocitás leukémia (APL) állt. APL-ben bizonyos fehérvérsejtek fejlődése éretlen állapotban megakad, ezért nem tudják megfelelően ellátni védekező feladatukat.
A betegség egyik rendkívül hatékony gyógyszere az A-vitaminból származó all-transz-retinsav (ATRA), amely érésre készteti ezeket a sejteket. A kezelés azonban súlyos gyulladásos szövődményt, úgynevezett differenciációs szindrómát is kiválthat. Ez lázzal, ödémával, légzési nehézséggel, vérnyomáseséssel, illetve több szerv működési zavarával járhat. Azt vizsgáltuk, hogy a D₃-vitamin vérben keringő formája, a 25-hidroxi-D₃-vitamin – más néven kalcidiol, amelyet a D-vitamin-szint meghatározásakor is mérnek – képes-e mérsékelni ezt a túlzott gyulladásos választ – ismertette Jambrovics Károly, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetének adjunktusa.
Jambrovics Károly hozzátette: korábbi kutatásaikban kimutatták, hogy az ATRA-kezelés hatására a leukémiás sejtekben nagy mennyiségben jelenik meg a transzglutamináz 2 (TG2) nevű fehérje. A TG2 felerősíti az NF-κB nevű sejten belüli rendszert, amelyet a gyulladás egyik főkapcsolójaként képzelhetünk el. Bekapcsolása után a sejtek nagy mennyiségben termelhetnek gyulladásos hírvivő anyagokat. Ezek normálisan segítik a védekezést, túlzott termelődésük azonban már a saját szöveteket is károsító „citokinviharhoz” vezethet. A differenciációs szindróma gyanújakor a betegek nagy dózisú szteroid gyulladáscsökkentőt kapnak. Ez jelenleg nélkülözhetetlen és akár életmentő kezelés. A D-vitamin immunrendszert szabályozó hatása ugyanakkor jóval kevésbé hangsúlyos ezen a területen, pedig a magyar szakmai konszenzus szerint a D-vitamin-hiány hazánkban rendkívül gyakori, különösen tél végén. Ezért arra voltak kíváncsiak, hogy a kalcidiol képes-e fékezni a TG2 által felerősített gyulladást.
Az ATRA erőteljesen bekapcsolta az NF-κB gyulladásos főkapcsolót, a kalcidiol azonban az alkalmazott mennyiségtől függően jelentősen csökkentette annak aktivitását. A legnagyobb vizsgált koncentráció laboratóriumi körülmények között mintegy 90 százalékos csökkenést eredményezett. A kalcidiol csökkentette a gyulladást fokozó TG2 fehérje mennyiségét, és mérsékelte több gyulladást kiváltó anyag termelődését. Emellett erősítette a sejtek saját, gyulladást fékező védekező rendszerét. Ugyanezt a gyulladást csökkentő hatást tapasztaltuk egészséges véradóktól származó fehérvérsejtek vizsgálatakor is – mondta el a Debreceni Egyetem kutatója.
A kutatók laboratóriumban fenntartható, emberi APL-ből származó sejteket vizsgáltak. Olyan sejtváltozatokat is használtak, amelyekben csökkentették vagy teljesen megszüntették a TG2 termelődését. Így közvetlenül összehasonlíthatták, mi történik a TG2 jelenlétében és hiányában. A konkrét kutatás mintegy öt évig tartott, a TG2 APL-ben betöltött szerepét pedig már 2006 óta vizsgálják.
Az eredményeknek hosszabb távon lehet gyakorlati hasznuk a gyógyításban, de a D-vitamin jelenleg nem válthatja ki a differenciációs szindróma életmentő szteroidkezelését. A kutatócsoport eredményeit egy rangos tudományos folyóiratban megjelent cikkben mutatták be, amely elnyerte a Debreceni Egyetem és a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány Publikációs Díját.
Eredményeink egy lehetséges kiegészítő megközelítést vetnek fel: érdemes lenne megvizsgálni, hogy az APL-ben szenvedő betegek kiindulási D-vitamin-szintje összefügg-e a szövődmény kialakulásával vagy súlyosságával, illetve a hiány rendezése mérsékelheti-e a gyulladásos választ. A kutatásban a sikeres kísérletek mellett sok zsákutca, újratervezés és ellenőrzés is volt, a közlemény hosszú évek közös munkájának eredménye. Sokat jelent, hogy a Debreceni Egyetem és a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány elismerte ezt a teljesítményt. Visszaigazolás arról, hogy az alapkutatás értékes: egy későbbi célzott kezelés csak a betegség sejtszintű működésének pontos megértésére épülhet – fogalmazott a Debreceni Egyetem kutatója.
A vizsgálatban a Debreceni Egyetem több intézetének munkatársai vettek részt. Jambrovics Károly első szerzőként a kísérletek elvégzésében, az adatok elemzésében és a kézirat megírásában dolgozott. A kutatási programot Balajthy Zoltán tervezte és irányította; a laboratóriumi munkában Wedean Al-Hadban, Mázló-Türk Anett, Szatmári István és Koncz Gábor, a klinikai mintákéban pedig Dobó Boglárka, Reményi Gyula és Jóna Ádám működött közre. Jambrovics Károly jelenleg egy önálló kutatási irány előkészítésén dolgozik. Arra keresi a választ, hogy a transzglutamináz a tüdő hámsejtjeiben – vagyis a légutakat belülről borító és a kórokozókkal elsőként találkozó sejtekben – is felerősíti-e a gyulladást, például vírusfertőzések során. Emberi tüdősejtmodellekben tervezik vizsgálni, hogyan változik a gyulladásos válasz a transzglutamináz jelenlétében. Hosszabb távon azt keresik, lehet-e ez az enzim a közös kapcsolódási pont a fertőzések, a túlzott immunválasz és bizonyos gyulladásos tüdőbetegségek között.
