200 ezren haltak meg a japán biológiai fegyverektől

A szakemberek 15 célzott helyszínen végezték feltárásaikat, köztük a délnyugati Jünnan tartományban olyanokon, amelyekről tudott volt, hogy biológiai támadások célpontjai voltak, számolt be az eredményekről Jang Jan-csün, a harpini társadalomtudományi akadémia a japánok titkos biológiai és vegyi hadviselésre szakosodott 731-es egységének kutatója a Hszinhua hírügynökségnek.

A tárgyak, amelyekre a májusban indított kutatáson bukkantak, azt igazolják, hogy a japán erők védekeztek a pestis, a lépfene és a kolera ellen. Találtak többek közt védőruházatokat, patkányketreceket és fecskendőket is. Annak kiderítése, hogy a jünnani speciális alakulat milyen kapcsolatban volt a 731-es egységgel, még tovább folytatódik.

Az újabb feltárások ugyanakkor megerősítették, hogy a  japán megszállók 1942 májusában biológiai támadásokat hajtottak végre a régióban. A katonák kolera- és pestisbaktériumokat dobtak kutakba, tavakba és árkokba a Jünnant a szomszédos Mianmarral összekötő út mentén. A tartományi városokat bakteriológiai bombákkal szórták meg, jelentette ki Jang.

Jünnan nyugati részében becslések szerint 200 ezren haltak meg a japán biológiai fegyverektől, közölte Csen Cu-liang, a baktériumháború hatásait kutató helyi szakértő. A 731-es egység a biológiai hadviselés japán központja volt, egyesek szerint a világ legnagyobb ilyen jellegű kísérleti bázisa. Gigantikus kutatási és fejlesztési komplexumát az északkelet-kínai Harpin város melletti Pingfangban működtették. Hat négyzetkilométeren terült el és 150 épület állt rajta. Körülbelül háromezren éltek benne, köztük 300-500 orvos és kutató.

Gyáraiban bolhatenyészeteket tartottak, bubópestisbaktériumok előállítására alkalmas technológiákat alkalmaztak, a területén tárolt konténerekben vegyi és biológiai tenyészanyagokat tároltak. A kutatók kísérleteik nagy részét élő embereken végezték. Nem ritkán altatás, érzéstelenítés nélkül operáltak. Feljegyzések szerint főztek, centrifugáztak és mélyhűtöttek is embereket, de volt, hogy transzfúzióval lovak vagy más állatok vérét juttatták áldozataikba.

A bázist 1932-ben, Mandzsúria megszállásával egy időben hozták létre "járvány-megelőzési és vízellátási egység" fedőnévvel egy orvos tábornok vezetésével. A háború során összesen több ezer biológiai és vegyi támadást hajtottak végre, így például Csöcsiang tartományban, Hunanban, Csiangszuban, Csilin, Kuangtung, Jünnan és Hejlungcsiang tartományokban. E terülteken tízezrek haltak meg rövidebb-hosszabb idő elteltével, sokan közülük kegyetlen kínok között.

Bizonyítást nyert az is, hogy Japán - az 1925-ös genfi jegyzőkönyvben foglaltakat megsértve - több mint kétezer alkalommal indított gáztámadást 14 kínai tartomány 77 megyéjében. A háború után a rendkívülinek számító és jól használható tudományos eredményekért cserébe a japán és az amerikai kormány a 731-es egység csaknem valamennyi kutatójának büntetlenséget biztosított, voltak, akik tudományos intézményekbe vagy multinacionális gyógyszeripari vállalatokhoz kerültek. A rémtetteket nem kérték számon a tokiói háborús bűnösöket elítélő nemzetközi bírósági tárgyalásokon sem, a 731-es egység parancsnoka megmenekült a kivégzéstől.