11,5 ezer éves csecsemőmaradvány írhatja újra a történelmet
Újraírhatják Amerika benépesedésének történelmét egy csecsemő Alaszkában talált 11,5 ezer éves maradványai.
A maradványok genetikai elemzése alapján szakértők arra következtettek, hogy a gyerek egy korábban nem ismert ősi embercsoporthoz tartozott. A kutatók szerint amit a DNS-ből kiderítettek, az alátámasztja azt az elméletet, amely szerint a kontinensre mintegy 20 ezer éve egyetlen hullámban Szibériából érkeztek bevándorlók. Az akkori alacsonyabb vízállás miatt száraz földterület alakult ki a Bering-szorosban, amely csak akkor került újra víz alá, amikor az északi jégtakaró megolvadt.
Az úttörő telepesek lettek a mai amerikaiak ősei, mondta Eske Willerslev, a Koppenhágai és a Cambdrige-i Egyetem munkatársa, aki kollégáival a Nature című tudományos lapban mutatta be genetikai vizsgálatokon alapuló eredményeit.
A hathónapos csecsemő csontvázát az Upward Sun River nevű régészeti lelőhelyen találták meg 2013-ban. A helyi bennszülött közösség a "napkelte lánygyermeke" nevet adta neki, a kutatócsoport USR1 néven utal rá. "Ezek a legrégebbi emberi maradványok, amelyeket valaha Alaszkában találtunk, de ami különösen érdekes, az az, hogy ez az egyén olyan populációhoz tartozott, amilyet korábban sohasem láttunk még", magyarázta Willerslev.
"Ez egy olyan populáció, amely a legközelebbi rokonságban áll a modern amerikai őslakosokkal, mégis elkülönül. Mondhatjuk, hogy a legkorábbi vagy a legeredetibb őslakos amerikai csoportból származik a csecsemő. Ez azt jelenti, hogy minden amerikai őseiről mesélhet nekünk", idézte a BBC News a kutatót.
A tudósok az ősi populációk történelmét a generációkon át a DNS-ben felhalmozódó mutációk és kisebb hibák alapján tanulmányozzák. Ezeket a mintázatokat demográfiai modellekkel egyeztetve kapcsolatot állapíthatnak meg a különböző embercsoportok között. Az új tanulmány egy ősi populáció létére világít rá, amely mintegy 34 ezer éve kezdett genetikailag elkülönülni a kelet-ázsiaiaktól és amely az elválást megközelítőleg 25 ezer éve fejezte be; vélhetőleg ekkor szűnt meg a Szibériát és Alaszkát összekötő beringi földhíd.
Az elemzés azt feltételezi, hogy az USR1 által képviselt ősi beringiek egy csoportja elkezdett elkülönülni az úttörő betelepülőktől. Ez a genetikai elkülönülés mintegy 20 ezer éve következett be annak eredményeképpen, hogy ezek az emberek néhány ezer évig Alaszkában maradtak. Az első betelepülőhullám egy másik csoportja dél felé indult, hogy a jégen túli területeket meghódítsa. Ebből a továbbvándorló csoportból alakult ki az a két genetikai csoport, amelyeket a mai őslakos populáció elődeiként tartanak számon.
"A lánycsecsemő örökítőanyaga előtt csak modernebb amerikai őslakosok és ősi szibériaiak maradványaiból tudtunk következtetéseket levonni a kapcsolatokról és a szétágazás idejéről. Most viszont van egy egyedünk a két populáció között, és ez valóban megnyitja az utat ezen alapvető kérdéseknek a megválaszolásához", mondta Willerslev. Hozzátette: a pontos válaszokhoz szükség lenne további maradványok felfedezésére Alaszkában és Szibéria észak-keleti részén. Ezt az északnyugati-amerikai államokban megnehezíti az ottani talaj savassága, amely nem kedvez a csontok és DNS-anyaguk fennmaradásának.
