Alkalmassági vizsgálatok, látlelet kiadása

1. Sportorvosi vizsgálat
2. Lőfegyvertartás
3. A közúti járművezetők egészségi alkalmassága
4. Hajózási egészségi alkalmasság
5. A külföldön munkát vállaló személyek alkalmassági vizsgálata
6. Személyi higiénés vizsgálat
7. Látlelet

1. Sportorvosi vizsgálat
A jogszabály rendelkezése szerint a szabadidősportolók esetében az adott szabadidősport-eseményen való részvétel egészségügyi elbírálását a sportorvosokon kívül az iskola-egészségügyi szolgálat orvosa, illetve a háziorvos végzi, amennyiben azt az adott szabadidősport-esemény jellege indokolttá teszi.

2. Lőfegyvertartás
Ez esetben az alkalmassági vizsgálat fő célja, hogy megállapítsa: aki lőfegyvert akar magánál tartani, annak nincs-e olyan betegsége, testi vagy szellemi, érzékszervi fogyatékossága, mely őt erre egészségi szempontból alkalmatlanná teszi.
Természetesen eltérő feltételeknek kell megfelelniük azoknak, akiknek pisztolyra, puskára vagy egyéb lőfegyverre munkájuk során van szükségük azoktól, akik sportolási, illetve önvédelmi célból tartják azt. Háziorvos csak ez utóbbi két esetben végezhet egészségügyi alkalmassági vizsgálatot. Ha valaki a lőfegyvert munkaköréből eredően kívánja megszerezni, akkor, ha az érintett személy olyan munkáltatóval áll munkaviszonyban, ahol üzemi orvos működik, az üzemi orvos, egyébként az illetékes üzemegészségügyi szakrendelés orvosa végzi a vizsgálatot. Ebben az esetben pszichológiai vizsgálat is szükséges, melyre az orvosi vizsgálatot végző szerv ad beutalót.
A vizsgálat során nem lehet alkalmassá minősíteni azt a személyt, aki a rendelet mellékletében feltüntetett betegségek egyikében is szenved.
A vizsgálat eredményét a rendelet mellékleteként szereplő egészségügyi vizsgálati lapon kell dokumentálni.

3. A közúti járművezetők egészségi alkalmassága
A vizsgálat célja itt is annak megállapítása, hogy az illetőnek nincs-e olyan betegsége, testi vagy szellemi, illetőleg érzékszervi fogyatékossága, amely őt a közúti járművezetésre egészségi szempontból alkalmatlanná teszi. De a vizsgálat során kell eldönteni azt is, hogy esetlegesen mely feltételekkel, illetőleg korlátozásokkal vezethet a vizsgált személy valamely betegség, testi vagy érzékszervi fogyatékosság fennállása esetén is közúti járművet.
Háziorvos csak a nem hivatásos járművezetők egészségügyi alkalmassági vizsgálatát végezheti el. Ha az illetőt közúti járművezetőnek alkalmasnak találja, 2 példányban kiállítja a rendelet melléklete szerinti véleményt, és meghatározza a következő időszakos egészségi alkalmassági vizsgálat időpontját.
Ha a háziorvos az alkalmassági vizsgálat során a közúti járművezető alkalmasságát feltételekkel vagy korlátozásokkal állapítja meg, a véleményre a külön jogszabályban meghatározott kód alkalmazásával jegyzi fel a feltételeket, korlátozásokat.
Ha a háziorvos az időszakos alkalmassági vizsgálat során a közúti járművezető egészségi alkalmatlanságát állapítja meg, az eredményről a járművezető lakhelye szerint illetékes közlekedési igazgatási hatóságot értesíti.
Az orvosi vélemény elkészítésekor a közúti járművezetőt, illetőleg a közúti járművezető-jelöltet tájékoztatni kell az olyan szervi elváltozásokról is, amely a közúti járművezető alkalmasságát nem befolyásolja ugyan, de a biztonságos vezetés érdekében azt feltétlenül ismernie kell.
Az egészségi alkalmasság külön feltételeit akkor kell megállapítani, ha a közúti járművezető csak gyógyászati segédeszköz (művégtag stb.) vagy a szokásostól eltérő kezelő berendezés (pl. automata tengelykapcsoló, kézi működtetésű gáz vagy üzemi fék) használata esetén minősíthető egészségi szempontból alkalmasnak.
A minősítést első alkalommal orvosszakértő végezheti, majd az időszakos vizsgálatoknál a háziorvos.
Az egészségi alkalmassággal összefüggő korlátozást akkor kell megállapítani, ha a közúti járművezető fogyatékossága vagy a közúti jármű átalakítása miatt a biztonságos közlekedés érdekében sebességkorlátozást vagy más hasonló intézkedést kell megtenni.
Az első fokú orvosi megállapítás felülvéleményezését a vélemény kézhezvételétől számított 15 napon belül az első fokon vizsgálatot elvégző háziorvosnál lehet írásban kérni.
Mikor kell a háziorvosnak soron kívüli vizsgálatot kezdeményeznie?
Ha az orvosnak tudomása van arról, hogy az általa kezelt személy vezetői engedéllyel rendelkezik és nála olyan betegséget, illetőleg állapotot észlel, amely közúti járművezetésre való alkalmasságát kérdésessé teszi, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi szolgálatnak a közúti járművezető lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) intézetén keresztül köteles haladéktalanul soron kívüli vizsgálatot kezdeményezni.

Minden orvosnak kezdeményeznie kell a soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálatot, ha az általa vizsgált személynél:
• elmebetegséget vagy annak maradványállapotát;
• bármely eredetű tudatzavart;
• epilepsziás tüneteket;
• forgalomban való részvételt befolyásoló látás- vagy hallászavart;
• a mozgásképesség és összerendezettség ismétlődő vagy tartós zavarát;
• alkoholfüggőséget;
• kábítószer-függőséget állapított meg.

4. Hajózási egészségi alkalmasság
A különböző hajózási engedélyek közül a háziorvos a belföldi kedvtelési célú vízijárművek vezetőinek alkalmassági vizsgálatát köteles elvégezni. Mégpedig a vízijármű vezetésére jogosító képesítő okmány (a továbbiakban: képesítés) kiadása előtt, illetve a képesítés kiadását követően életkortól függően öt-, három-, illetve kétévenként. A belföldi kedvtelési célú vízijárművet vezető személy egészségi alkalmasságának megállapítása a gépjármű-vezetői egészségi alkalmassági vizsgálattal egyidejűleg is érvényesíthető. Érdemes azonban tudni, hogy a vizsgálati díj az okmány kiállításához kapcsolódik, tehát lehetséges az, hogy a vizsgálat ugyan egy időben készül, de a kétféle okmány miatt a fizetendő összeg kétszereződik.
Amennyiben a hajózási oktatási intézménybe jelentkező személy egészségileg alkalmatlannak bizonyul, a jelöltnek, illetve kiskorú jelölt esetében gondviselőjének írásbeli nyilatkozatával kell igazolnia annak tudomásulvételét, hogy a megszerzendő hajózási képesítést – az egészségi alkalmatlanság fennállása alatt – csak parti szolgálatban hasznosíthatja.
A vizsgálat eredményét a kedvtelési célú belvízi vízijármű vezetőjének a képesítő okmányába kell bejegyezni.

5. A külföldön munkát vállaló személyek alkalmassági vizsgálata
A háziorvos végzi azoknak a külföldön munkát végezni kívánó személyeknek az alkalmassági vizsgálatát, akik nem állnak munkaviszonyban.

6. Személyi higiénés vizsgálat
A személyi higiénés alkalmassági vizsgálat célja annak elbírálása, hogy a munkát végző személy egészségi állapota – a tevékenység gyakorlása esetén – a járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű munkaterületeken nem veszélyezteti-e mások egészségét.
A vizsgálatot a háziorvos végzi, aki alkalmatlanság esetén az ÁNTSZ területileg illetékes városi (fővárosi kerületi) intézeténél – járványügyi érdekből – kezdeményezi az eltiltást a tevékenységtől.
A személyi higiénés alkalmassági vizsgálat lehet
• előzetes,
• időszakos
• és soron kívüli

Előzetes személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot kell végezni a tevékenység gyakorlásának megkezdése előtt.
Soron kívüli személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot kell végezni, ha a munkát végző személy sárgaság, hasmenés, hányás, láz, torokgyulladás, bőrkiütés, egyéb bőrelváltozás (a legkisebb bőrgennyesedés, sérülés stb. is), váladékozó szembetegség, fül- és orrfolyás tünetek bármelyikét észleli magán, vagy a vele közös háztartásban élő személyen. Soron kívüli vizsgálatot kezdeményezhet a háziorvos, illetve a kezelőorvos minden olyan heveny vagy idült betegség után, amely a munkavállaló, illetve a munkát végző személy munkaalkalmasságát befolyásolhatja.

A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálata nem terjed ki a munkaképesség-változás mértékének, a rokkantság fokának meghatározására, valamint a szellemi képesség és az elmeállapot véleményezésére.

Azt, hogy
• a vizsgált személy az adott munkakörre, tevékenységre
• a tanuló és hallgató esetében az adott szakmára,
• a munkanélküli esetében az adott szakmára, ellátható foglalkozási csoportokra
alkalmas – ideiglenesen nem alkalmas – vagy nem alkalmas, személyi higiénés alkalmassági véleményben kell meghatározni.

A munkaköri, szakmai, illetve a személyi higiénés alkalmasságot vizsgáló és véleményező iskolaorvos, háziorvos a véleményt saját személyre szóló orvosi bélyegzőjével, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa emellett a szolgálat jogszerű működését tanúsító bélyegzővel is igazolja. A háziorvos a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági vélemény közlésén túlmenően a foglalkoztatással, képzéssel kapcsolatos korlátozásokat írhat elő, az egyén, illetve munkatársai egészségének védelme érdekében.
Az ideiglenesen nem alkalmas véleményezésnél meg kell jelölni a következő vizsgálat időpontját. A személyi higiénés alkalmasság vizsgálatát végző az alkalmatlanság okát a munkavállalóval, tanulóval, hallgatóval, munkanélkülivel, illetve a munkát végző személlyel ismerteti; de a munkáltatóval, illetve a szakképző és felsőoktatási intézménnyel, munkaügyi központtal csak a vizsgált személy írásbeli hozzájárulásával közölheti.
Az orvos a nem alkalmasnak véleményezett személyt betegsége esetén vizsgálatra vagy gyógykezelésre az alapellátás orvosához, illetve járóbeteg-szakellátásra utalja. A személyi higiénés alkalmasság vizsgálatát és véleményezését végző orvos az eredményt a vizsgált személy egészségügyi dokumentációjában tünteti fel. A véleményező orvos az alkalmasság elbírálásához szükséges vizsgálatokat végzi el, és az egészségügyi törzslap más rovatait áthúzza.

7. Látlelet
A testi sérülést szenvedett személyekről a látleletet annak az orvosnak kell kiállítania, aki a sérült személyt első ízben ellátta. Amennyiben a vizsgálat ügyeleti ellátásban történik, a látleletet az ügyeletes orvos adja ki. A látleletet a sérült személy, illetőleg a hozzátartozója kérésére, bíróság, ügyészség, rendőrség vagy az igazságügyi orvosszakértő megkeresésére állítja ki az orvos.
A vizsgálat eredményét a hatályos EüM-utasítás mellékleteként szerepeltetett „Orvosi látlelet és vélemény” elnevezésű űrlapon kell rögzíteni és továbbítani.
Az űrlap a sérült személy adatain kívül a vizsgálat időpontját, az előzményeket, a panaszt, a külsérelmi nyomok leírását, a sérült ellátását, a kórismét, valamint a várható gyógytartamot tartalmazza.