dr. valló ágnes cikkei

Sok-sok éve történt, csak pár hónapja tértem vissza gyesről az osztályra. Próbáltam összeegyeztetni hivatásomat az anyasággal, ami nem volt túl könnyű. Gyermekem még nem volt egyéves, és éjszakánként gyakran felébredt, ezért szinte állandóan kialvatlan voltam. Nagyon féltem tehát az ügyeletektől. Szerencsére kollégáim megszántak és nyugodt, „alvós” ügyeleteket bíztak rám.

Kórházunknak volt egy kihelyezett részlege, egy krónikus belosztály, ahol csak ápolásra szoruló idős betegeket kezeltek. Mivel itt csak két állandó orvos dolgozott, az aktív belosztályokról jártunk ki ügyelni. Se felvétel, se mentő, itt az éjszakák általában nyugodtak, békések voltak, legalább annyit tudtam aludni, mint otthon. Néha még többet is.

Az orvosi szoba a tetőtérben volt, meredek lépcső vezetett fel. Nem volt mellette más, csak a zuhanyozó és egy kis iroda. Eszembe sem jutott magamra zárni az ajtót.

Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy csavargatják a nagylábujjamat. A jelenet kísérteties volt. Ágyam végénél egy kb. 80 éves, torzonborz, hosszú, ősz hajú, kissé boszorkányra emlékeztető idős asszony állt, és felszólított, hogy azonnal mossam fel a fürdőszobát. Első ijedtségemet leküzdve néhány kérdést tettem fel neki. A válaszokból gyorsan kiderült, hogy az idős hölgy térben, időben, auto- és allopszichésen dezorientált. Úgy vélte, ő a „kastély” úrnője, itt a tetőtérben van a cselédszoba, és nekem kutya kötelességem takarítani.