hirdetés
hirdetés

Hadi Shbaklo és Susan R. Kahna cikkei

  #1
2009-03-01 00:00:00

  Célkitűzés
  A mélyvénás trombózis (MVT) nem elhanyagolható jelentőségű hosszú távú szövődményekkel társul, mint például a poszttrombotikus szindróma (PTS). Az alábbi összefoglaló szerzői a mélyvénás trombózist követő PTS kockázati tényezőit, a PTS kezelési és megelőzési lehetőségeit, valamint a betegre és a társadalomra kifejtett hatásait tekintik át. Szintén bemutatásra kerülnek a kérdéskörrel kapcsolatban az elmúlt évtizedben felgyülemlett újabb ismeretek, különös tekintettel az elmúlt 2 évben megjelent közleményekre.

  Újabb eredmények
  A PTS a mélyvénás trombózist követő 1-2 éven belül a betegek 20–50%-ánál alakul ki. A PTS eddig feltárt legfontosabb kockázati tényezője az azonos oldali visszatérő MVT, azonban úgy tűnik, hogy az elhízás és a mélyvénás trombózis nem megfelelő antikoaguláns kezelése is szerepet játszhat. Bár a kialakult PTS kezelési lehetőségei korlátozottak, egy véletlen besorolásos vizsgálat szerint egy új, elemmel működtetett, az alsó végtagi vénás visszaáramlást elősegítő eszköz hatékonynak bizonyult a tünetek és panaszok enyhítésében súlyos PTS-ben szenvedő betegeknél. Mélyvénás trombózist követően az elasztikus kompressziós harisnyák napi használata csökkentheti a PTS kockázatát, a korai alkalmazás talán jobban, mint a későn kezdett használat.

  Összegzés
  A mélyvénás trombózis hosszú távú prognózisának javítása érdekében a PTS kockázatát előre jelző klinikai tényezők és biológiai markerek megismerésére, valamint a PTS prevenciós, illetve terápiás lehetőségeinek tesztelésére további vizsgálatok szükségesek. 

  Kulcsszavak
  Mélyvénás trombózis, poszttrombotikus szindróma, életminőség, kockázati tényezők

hirdetés
hirdetés

A környéki idegrendszer megbetegedéseit összefoglaló néven neuropátiáknak hívjuk. A neuropátiák jóval gyakoribbak, mint a központi idegrendszer betegségei, mégis méltatlanul a neurológia „perifériáján” helyezkednek el.

hirdetés

A december végén megjelent jogszabály változások, így a fix díj elvonása, és az új indikátor rendszer bevezetése korántsem segíti a magyar közfinanszírozott alapellátás működését.