MIKOLÁS ZOLTÁN cikkei

Különböző anyagokkal bevont arany nanorészecskék afféle műorrként használhatók: ahogy orrunk felismeri a szagokat, úgy azonosíthatók be segítségükkel a testfolyadékokban lévő fehérjék. Amerikai kutatók úgy gondolják: a felismerés új diagnosztikai eljárást tesz lehetővé.

  Orrunkban sokféle receptor van, s ezek mind kismértékben eltérő módon reagálnak a beszívott levegőben lévő vegyületekre. Nem tartozik tehát minden egyes szaghoz más és más, specializált receptor. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a szagérzet az agyban sok receptor jeleinek kombinációjából áll össze, Vince Rotello, a Massachusettsi Egyetem munkatársa és csapata a Georgiai Műegyetem szakembereivel együtt dolgozva olyan készüléket fejlesztett ki, amely fehérjék kimutatására alkalmas.
   Elektronikus orrot már korábban is szerkesztettek, ezek a készülékek azonban csak kis molekulák felismerésére voltak képesek. Most először nyílt mód nagyobb, összetettebb molekulák „kiszimatolására”.
   A nanoorrban hat, arany nanorészecske- oldattal feltöltött receptor van. A 2 nanométer átmérőjű részecskékre az egyes receptorokban más és más bevonatot vittek fel. Bár a bevonatok kismértékben eltérő szerves molekulák, közös bennük, hogy nitrogénatomokat tartalmaznak.
   Mi történik, ha testfolyadékot, például vérszérumot vezetünk a nanoorrba? A vizsgált anyagban oldott különböző fehérjék az egyes receptorokon más- és másféleképpen kötődnek. Egy adott fehérje több receptorhoz is tapadhat, de nem egyformán erősen kötődik a különböző bevonatokhoz. Mint kiderült, egy fehérje nagy biztonsággal azonosítható a hat receptorral szemben tanúsított „viselkedésmintája” alapján.
   Hogyan lehet mérhetővé tenni ezt a viselkedést? A kutatók fluoreszkáló jelzőanyagot alkalmaztak erre a célra. A jelzőmolekulák is megtapadnak a receptorokon, a fehérjék azonban megkötődésükkor kiszorítják őket a helyükről. Minél több fluoreszkáló molekula szabadul el, annál erősebben fénylik az oldat. Az egyes receptorok fényereje pontosan mérhető és regisztrálható, s az adatok számítógépes feldolgozásával jól meghatározhatók az egyes fehérjékhez tartozó viselkedésminták.
   Rotello és kollégái ötvenhat, véletlenszerűen kiválasztott fehérjével folytattak kísérleteket, s műorrukkal 96 százalékos biztonsággal azonosították őket. A kutatók szerint az eszköz jól segítheti betegségek felismerését. Észleli ugyanis, ha megbomlik a testfolyadékok szokásos fehérjeösszetétele, s figyelmeztetheti az orvost: „Valami furcsát érzek.” Rotello reményei szerint később egy-egy adott betegség, például bizonyos ráktípusok speciális „szagát” is meg tudják majd határozni.
 (Forrás: New Scientist)

„Szívtipró” robothernyó

  Működő szívbe fecskendezhetnek gyógyszert vagy festékanyagot, a szív leállítása nélkül végezhetnek közvetlenül a szerv felszínén méréseket, sőt hajthatnak végre bizonyos sebészeti beavatkozásokat azzal a robottal, amelyet a Carnegie Mellon Egyetemen fejleszt egy kutatócsoport. A vékony, hernyóra emlékeztető szerkezet bevezetéséhez nincs szükség nagy metszésre, elegendő egy parányi, a mellkas alatt nyitott lyuk, majd egy kis vágás a szívburkon, s az eszköz már meg is kezdheti útját a dobogó szív felszínén.
   Hogyan képes erre a Heart- Landernek (szívreszálló egységnek) nevezett, körülbelül 2 centiméter hosszú robot? Láb helyett két tapadó-, pontosabban szívó koronggal dolgozik. Mindkét talpon 20-20 lyukat fúrtak, s a fölöttük lévő üreg a külvilágba futó vákuumvezetékre kapcsolódik. Az így kialakított tappancsok segítségével a hernyó stabilan megtapad a szív felületén. Hol az egyik, hol a másik talpban csökkentik a szívóhatást, s közben – ugyancsak a testen kívülről – drótokkal előretolják a mellső tappancsot, majd felzárkóztatják hozzá a hátsót.
   Ily módon araszoló mozgást hoznak létre, amelynek során kanyarodni is tud a hernyó – ehhez a mellső tappancsot a drótokkal a megfelelő irányba el kell fordítani. A kívülről, motorokkal hajtott drótok révén a szerkezet percenként 18 centimétert is megtehet. A sebész lassan, botkormánnyal vezeti az eszközt, melynek mozgását röntgenképernyőn követi. Eddig sertésen próbálták ki a hernyót: a dobogó szívbe festékanyagot fecskendeztek, valamint pacemaker elektródát ültettek be. A kutatók úgy gondolják: egyes beavatkozásokat akár helyi érzéstelenítéssel is el lehet majd végezni.
   Most azon dolgoznak a fejlesztők, hogy rádiós érzékelővel és kamerával szereljék fel a robothernyót. Elképzelésük szerint a HeartLander a rosszul működő szívszövet elölésével az aritmiát is gyógyíthatná.
   (Forrás: Carnegie Mellon Egyetem, Számítógép-tudományi kar, Robottechnikai Intézet/)

Online árverés

  Hazai szakmatörténeti eseménynek volt nemrég virtuális színhelye a Marketline, a T-Online internetes piactere. Egy magánkórház úgy döntött, hogy webes árverés útján szerez be egy aneszteziológiai munkaállomást. Az intézmény először a hagyományos módon, papíron kért árajánlatokat a berendezésre. Ezután három ajánlattevőt zártkörű online beszerzési aukcióra hívott meg. Az 59 percig tartó árverés ideje alatt 32 licit érkezett. Végül a nyitó árhoz képest 19 százalékkal, a papíron kapott ajánlathoz képest pedig 32 százalékkal, több millió forinttal olcsóbban vásárolhatta meg a kórház a munkaállomást. Felbuzdulva a sikeren, az intézmény rendszeres ügyfele lett a Marketlinenak: az első aukció óta irodaszert, kardiológiai diagnosztikai berendezéseket, egyszer használatos műtéti izolációs termékeket és higiéniai eszközöket is vásárolt aukción.
   A T-Online adatai szerint a vásárlók átlagosan 10-15 százalékos megtakarítást érhetnek el az online piactéren a hagyományos úton beérkezett legjobb ajánlataikhoz képest. A rendszer használatához csupán internet-hozzáférésre és email címre van szükség.
   www.marketline.hu

Tizenkétmillió font távgyógyításra

  A brit egészségügyi minisztérium kihirdette annak a pályázatnak az eredményét, amelyet távgyógyító központok létesítésére és működtetésére írtak ki. Eszerint három vidéki körzet között osztják fel a kísérletre szánt, összesen 12 millió fontnyi keretet. Ez az eddigi legnagyobb kiterjedésű távgyógyítási projekt a szigetországban: a kijelölt területen mintegy egymilliónyian élnek. A program keretében csökkenteni akarják a receptek, az intézeti ápolásra szorulók, a váratlan kórházi beutalások és az elsősegély- ellátások számát. Mindennek érdekében több módszerrel is kísérleteznek. A cukorbetegeknek és vérnyomásproblémákkal küszködőknek távleolvasásra alkalmas műszereket adnak, s megmondják nekik: a weben hol kaphatnak tanácsot és segítséget. Távolból, illetve automatikus elektronikus eszközökkel próbálnak segíteni az időseknek és a fogyatékkal élőknek is. Így például érzékelőket szerelnek fel otthonukban, amelyek megfelelő esetben eloltják a lámpát vagy riasztást adnak, ha a beteg éjszaka felkel és nem tér vissza az ágyába.
 (Forrás: eHealth Insider)

 

A szén-dioxid hatékonyabb eltávolításának köszönhetően kisebb és biztonságosabb lehet a műtüdő azáltal, hogy a benne futó porózus csövecskéket szénsav-anhidrázzal vonták be amerikai kutatók.

 Tüdőátültetés, illetve a tüdő leállásával járó műtéti beavatkozás csak úgy végezhető el, ha van egy olyan eszköz, amely átveszi a szerv munkáját, azaz kivonja a vérből a szén-dioxidot, s oxigénnel dúsított vért juttat vissza a szervezetbe. Igen drága és nagy méretű készülék ez, amelyet ezért általában csak a tüdő leállításával járó műtéteknél, például tüdőátültetéseknél alkalmaznak.
  Miért nagy a berendezés? Mert a mai gázcserélő eljárások nem elég hatékonyak, így nagyméretű „megcsapoláson” keresztül sok vért kell elvezetni a betegtől. A vér mennyisége miatt megnő a vérrög keletkezésének vagy gyulladás kialakulásának a kockázata. Egy amerikai egyetemen folyó kutatásnak köszönhetően most remény nyílt arra, hogy a műtüdő, s ennek megfelelően a szükséges vérmennyiség is kisebb legyen – írja a New Scientist. William Federspiel, a University of Pittsburgh kutatója ugyanis új megoldást dolgozott ki a gázcsere hatékonyságának javítására: egy enzimet alkalmaz a vérben oldott szén-dioxid megkötésére.

 Katalizátor
 A műtüdőben a véráram mentén horgászdamil vékonyságú polimerszálköteg húzódik. A porózus falú szálak belül üregesek, lényegében tehát csövecskékről van szó. A szálakba oxigént nyomnak, amely aztán a pórusokon átszivárogva a véráramba jut, miközben a szén-dioxid az ellenkező irányba diffundál. Az ily módon oxigénben feldúsított vér kerül vissza a szervezetbe.
  Mivel a vér szén-dioxid-tartalmának 90 százaléka oldott bikarbonát formájában van jelen, azt először a vörösvértesteknek le kell bontaniuk. Csak az így felszabaduló szén-dioxidot tudják a műtüdő csövecskéi eltávolítani. Így aztán a rendszer gyenge hatásfokú, sok vér átáramoltatását követeli meg.
  Federspiel abból indult ki, hogy a vörösvértestekben a bikarbonát lebontását szén-dioxidra egy enzim, a szénsav-anhidráz katalizálja. A műtüdőben futó porózus csövecskéket szénsav-anhidrázzal vonta be, hogy a vörösvértestek helyett magukon a csövecskéken menjen végbe a folyamat. Bikarbonátoldattal folytatott kísérletei igazolták az elgondolás helyességét. Kiderült: az enzimburkolatú szálak 75 százalékkal gyorsabban távolították el a szén-dioxidot, mint a bevonat nélküliek. A következő lépés természetesen a valódi vérrel folytatott vizsgálat lesz.

 Távlatok itthon és külföldön
 A kutató szerint az új elven működő, kisebb műtüdőt nemcsak tüdőműtétek során alkalmazhatnák: életmentő szolgálatot tehetne emfizéma okozta tüdőfertőzés vagy füstmérgezés kezelése esetén is. A gyakorlatban ilyenkor lélegeztetőkészülékkel próbálnak segíteni, amely azonban a nyomás miatt tovább károsíthatja a tüdőt.
 Nagyra értékeli és ígéretesnek tartja a pittsburghi egyetemen folyó munkát dr. Nagymáthé János, az Orvos- és Kórháztechnikai Intézet (ORKI) Légzésfunkciós Laboratóriumának vezetője, aki maga is járt az amerikai kutatóhelyen. A szakember vezette egység az egyetlen Magyarországon, amely jogosult aneszteziológiai és lélegeztetőkészülékek bevizsgálására, illetve tanúsítására. Miután hazánkban ilyen berendezést nem gyártanak, ez külföldi készülékek bevizsgálását jelenti – nemcsak hazai célra, hiszen a laboratórium EU-akkreditációval is rendelkezik.
 Magyarországon jelenleg egyáltalán nem használnak műtüdőt – mondja Nagymáthé János. Évente 10–15 személynek van szüksége tüdőátültetésre, ami nem teszi gazdaságossá egy ilyen beavatkozásra alkalmas műtő fenntartását. Légzésbénulás esetén pedig nem műtüdőt, hanem intenzív lélegeztetőberendezést alkalmaznak. A Semmelweis Egyetemnek az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben működő Mellkassebészeti Tanszéke és a bécsi egyetemi klinika közötti megállapodás értelmében a magyar sebészek tüdőátültetést kizárólag az osztrák intézményben végeznek, ahol műtüdő is működik.
 
 Nitrogén-monoxiddal O2-t
 Ugyancsak a pittsburghiektől származik egy másik, új keletű eljárás – mondja dr. Nagymáthé János. Kiderült ugyanis: ha lélegeztetőkészülékben nitrogén-monoxidot (NO) kevernek a lélegeztető gázba, az javítja a vér oxigénfelvevő képességét. Eredményesen alkalmazzák a felismerést inkubátorban ápolt koraszülöttek esetében, akiknek a látóidegét a nagy oxigéntartalmú levegő roncsolhatja, s ezzel vakságot okozhat. Az új megoldással sok csecsemő látását lehet megmenteni, jóllehet ügyelni kell arra, hogy alkalmazásakor toxikus nitrogén-oxid (N2O2) keletkezik.

 Agyvérzéses betegek millióinak életminőségét javíthatja egy robotokat alkalmazó, új rehabilitációs eljárás, amellyel az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában kísérleteznek.

  A hagyományos rehabilitációs fizioterápia jó eredményt hozhat, de a stroke-on átesett betegek többsége csak kevés időt tölt a gyógytornásszal. Egy robot ideje sokkal kevesebbe kerülhet, ráadásul szerencsés esetben a páciens otthonában is rendelkezésre áll. Míg egy gyógytornász általában nem képes kétszer pontosan ugyanúgy végrehajtani egy mozdulatsort, a robot egyebet sem tud, mint önmagát, azaz a programját ismételni. Nagy előnye, hogy tornáztatás közben folyamatosan regisztrálhatja a beteg eredményeit, s hogy működése akár a távolból is irányítható.
   Mindezen megfontolások alapján több kutatóhelyen is olyan robotokat fejlesztettek ki, amelyek stroke-ot szenvedett végtagbénulásos betegek rehabilitációját hivatottak segíteni. A kaliforniai egyetemen (University of California, Irvine) például Steven Cramer neurológus csapata egy kar- és csuklómozgást helyreállító eszközzel kísérletezik. Howard (Hand- Wrist Assisting Robotic Device, kéz-csukló segítő roboteszköz) elnevezésű, pneumatikusan működtetett prototípusuk tárgyak megragadását és elengedését tanítja, gyakoroltatja.
   A beteg kezére három szalaggal felhelyezik a robotot, közben a páciens karját egy mozgatható, párnázott sínbe fektetik. A robot négy ujj egyidejű meghajlítására és kiegyenesítésére, vagy a hüvelykujj és a csukló mozgatására képes. Érzékelők mérnek minden elmozdulást, így a szoftver követni tudja a páciens mozgását, s ha kell, befejezi a mozdulatot, amelyre a beteg maga már nem volt képes.
   Cramer 13 olyan beteggel tesztelte a rendszert, akiknél spontán gyógyulást már nem reméltek. A háromhetes kísérletben a páciensek 15 alkalommal, két-két óra hosszat gyakoroltak a robottal. Az eredmény: tárgymegragadó és -elengedő képességük csaknem 10 százalékkal, kézügyességük pedig – amit kockák mozgatásával vizsgáltak – 20 százalékkal javult.
   A híres massachusettsi műegyetemen (MIT) dolgoznak csukló-, valamint váll- és könyökrehabilitációs roboton is. Az itt folyó munkát Hermano Igo Krebs vezeti. Robotjuk a csukló behajlítását, kiegyenesítését, illetve a kéz balra-jobbra mozgatását gyakoroltatja és segíti.
   A készüléket három hónapon át egy New York állambeli kórházban (Burke Rehabilitation Hospital, White Plains) próbálják ki, valamint az amerikai veteránügyi minisztérium is vizsgálja négy intézményben. A vizsgálatokba összesen 200 beteget vonnak be, akik hetente háromszor egy-egy órát gyakorolnak a robottal. Súlyos, krónikus esetekben eddig 10 százalék körüli karés csuklómozgás-javulást tapasztaltak. De nem ez az egyetlen massachusettsi fejlesztés. Az egyetemi csapat kidolgozott egy „bokabotot”, azaz bokamozgásterápiás robotot is, amelyet nemcsak stroke-os, hanem sclerosis multiplexes betegeken is vizsgálnak egy baltimore-i, illetve egy connecticuti kórházban. A bokabot körülfogja a lábat, és a járásban nyújt segítséget.
   Hasonló fejlesztések folynak a londoni Imperial College-ben, ahol Etienne Burdet többféle rehabilitációs roboton dolgozik – közöttük egy olyanon, amelyet az íráshoz szükséges finom kézmozgás helyreállítására terveztek.
   „Öt-tíz éven belül minden klinikán, minden beteg otthonában megjelennek a fizioterápiás robotok” – jósolja Krebs, aki szerint speciális, robotokat alkalmazó edzőtermek is létesülnek majd. A készülékek a kutató szerint nemcsak a stroke miatti, hanem más mozgásszervi betegségekben szenvedőkön is segíthetnek.
   Forrás: New Scientist

Vizsgázik a mobil mindenes

Az Egyesült Államokban piacra került az első olyan termék, amely az Intel nemrég bejelentett mobil klinikai eszközének (mobile clinical assistant, MCA) platformjára épül.

  A csipgyártó óriás régóta fontosnak tartja az egészségügyi technológiák fejlesztését. A cég ezúttal kiterjedt kórházi felméréseket folytatott annak kiderítésére, hogyan dolgoznak a nővérek és orvosok, valamint, hogy miként tudnának munkájukban a leghatékonyabban hasznosítani egy hordozható számítástechnikai eszközt.
   Egy ilyen készüléknek kezelnie kell az elektronikus betegnyilvántartást. Az amerikai egészségügyi intézmények informatikai vezetői körében végzett piackutatás azt mutatta: a létesítmények 80 százalékában használják, vagy tervezik ennek a szoftverkategóriának a használatát. A nyilvántartásokhoz való hozzáférés azonban csak egy a betegellátásban igényelt funkciók közül. A válaszadók több mint fele nyilatkozott úgy: jó lenne, ha számítógépes segítséget – vonalkódos megoldást – kapnának a gyógyszereléshez, ha a betegágy mellől, vezeték nélküli hálózaton át léphetnének be kórházuk információs rendszerébe.
   A felmérések szerint egy speciális célfunkciókat ötvöző termékre lenne igény az egészségügyben. Ennek igyekezett eleget tenni az Intel az MCA platform kifejlesztésével. Eddig két hardvergyártóval – a mobil megoldásokra specializálódott Motion Computinggal, valamint a Philipsszel – és tucatnyi szoftvercéggel kötöttek szerződést a gyakorlati megvalósításra.
   Elsőként a Motion Computing rukkolt ki az MCA specifikációk szerint épített eszközzel. A C5 jelű modell kielégít minden, korábban említett követelményt. A mintegy másfél kilós készülék pótol minden dossziét, papírt, és táskaszerű fülénél fogva, vagy karra fektetve kényelmesen magával viheti a kórházi személyzet. A C5 cseppálló, azaz fertőtlenítő oldattal is lemosható.
   Amikor az orvos vagy a nővér a beteg ágyához lép, vonalkódolvasóval vagy rádiófrekvenciás azonosítással (RFID-vel) automatikusan, teljes biztonsággal megállapíthatja, melyik páciensről van szó. Ugyanez a megoldás a kezelőt is azonosíthatja, s így védheti a készüléket az illetéktelen alkalmazóktól. Ez utóbbi célra ujjlenyomat- olvasó is szolgálhat.
   Amint a beteg azonosítása megtörtént, vezeték nélküli öszszeköttetésen lekérdezhető minden rá vonatkozó adat, és a megfelelő helyre felvihetők az újabb információk, vizsgálati eredmények. Használatával minimálisra csökken az elkevert vagy kettős dokumentáció, s a téves gyógyszerelés kockázata. A C5-be épített kamerával felvétel is készíthető a betegről, vagyis így is dokumentálható a gyógyulás folyamata. Végül, de nem utolsósorban a betegágynál végzett mérések eredményeit ugyancsak vezeték nélkül, a mobil telefonokból ismert Bluetooth kapcsolaton keresztül rögzítheti a személyzet a C5-ön, illetve továbbíthatja a kórház rendszerébe.
   Az Egyesült Államok mellett egy szingapúri és egy brit kórházban is folynak klinikai kísérletek az eszközzel. Nagy-Britanniában az állami egészségügyi szolgálat, az NHS (National Health Service) együttműködésével vezetik be a használatát.

Július elejétől szeptember végéig úttörő egészségügyi informatikai kísérlet helyszíne volt három nyugat-magyarországi megye. Eddig alig talált visszhangot a munka, pedig az intelligens kártyákkal folytatott sikeres pilot műszaki és gazdasági jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni.
Európai uniós előírás, hogy 2008- tól az egészségbiztosítási jogviszonyt csak elektronikusan igazolhatjuk – magyarázza a projekt hátterét Király Gyula, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) informatikai és nyilvántartási főigazgató-helyettese. – Az átállásra időben fel kell készülnünk. Ugyanakkor nem ez a próba volt az első lépés.
Az előzmények
Fontos lökést adott a 2004-es athéni olimpia. Az EU a turistahullámra számítva felkért 10 országot, köztük Magyarországot is: tegye lehetővé a külföldi egészségügyi intézmények számára, hogy telefonon vagy interneten ellenőrizhessék a magyar TAJ kártyák hitelességét. – Az automata telefonos szolgáltatás angol, francia, német, görög és olasz nyelven is működik – mondja Király Gyula. Ezzel párhuzamosan – egy 2003-as EU-határozatnak megfelelően – 2005 októberében az OEP megkezdte az Európai Egészségbiztosítási Kártyák kibocsátását. Ezek a plasztiklapok pusztán szemmel olvasható információt tartalmaznak – sem mágneses sáv, sem csip nincs rajtuk. Biztonságukon, funkcionalitásukon bőven van javítanivaló. Nyilvánvaló volt, hogy csipkártya lehet a megoldás.
Intelligens kártyát kapott mintegy háromezer dialízises és veseátültetésre váró beteg. Rendezte nyilvántartását, majd 44 ezer, elektronikus aláírással védett szakmai kártyát bocsátott ki a Magyar Orvosi Kamara. Az utolsó lökést azonban az adta, hogy az Inco-Health elnevezésű EU-projekt keretében másik két országgal közösen az OEP kapott megbízást: mérjék fel hazánk és öt környező ország egészségbiztosítási kártyákkal kapcsolatos gyakorlatát, s tanulmányban foglalják össze a követésre érdemes példákat.
Király Gyula és munkatársai tavaly úgy döntöttek: itt az ideje, hogy próbát tegyenek egy intelligens kártyával. A sima műanyag lapocskánál jóval drágább csipkártya bevezetése akkor lehet igazán gazdaságos, ha kihasználják a kapacitását. Kiderült, hogy a közgyógyellátásban, a nyugdíjasigazolásban, a közigazgatásban egy-aránt szükség lenne korszerű, elektronikus megoldásra. Kialakult tehát a tervezett kártya funkciókészlete:
 • TAJ kártya,
• Európai Egészségbiztosítási Kártya,
• Nyugdíjas-igazolvány,
• Közgyógyellátási igazolvány,
• Ügyfélkapu-belépő.
Elhatározták azt is, hogy e rendszerek belépési adatain kívül több, az alapfunkciókhoz kapcsolódó kiegészítő alkalmazást is előkészítenek, amit az egészségügyi intézmények, a chipre rögzített „kulcs” segítségével használhatnak. Ilyenek voltak: az Elektronikus EU-kártyák elfogadása; a betegellátásból adódó finanszírozási esemény regisztrálása; a társadalombiztosítási jogviszony igazolása; a betegtörténet áttekintése; e-recept felírása; beutalás, utazási utalvány kiállítása, vércsoport- adatok a vérellátó számára, a Dimenzió Egészségpénztár belső állományainak elérése.
A kísérlet
– Mivel a külföldi plasztiklapok fogadásának tesztelése is céljaink között szerepelt, határ menti körzetet céloztunk meg – mondja Király Gyula. Ausztriában és Olaszország északi részén már bevezették az intelligens egészségbiztosítási kártyát, így az ezekhez az országokhoz legközelebb fekvő három nyugati megyét választottak. Megállapodást kötöttek a Vas, Győr-Moson-Sopron és Zala megyei Egészségbiztosítási Pénztárral. Kilenc háziorvost és 16 ezer náluk nyilvántartott biztosítottat vontak be a kísérletbe – a körzetekhez kapcsolódó gyógyszertárakkal, szakrendelőkkel és kórházakkal együtt. Összesen 40 helyszínre telepítettek kártyaolvasót és a szükséges alkalmazásokat. Közbeszerzési forrásból megvásároltak, adatokkal és programokkal feltöltöttek, majd kiszállítottak a rendelőkbe 16 ezer ideiglenes csipkártyát. Az orvosok egyegy PC-t kaptak, s ahol nem volt szélessávú internet, ott a Magyar Telekom csoport vállalatai gondoskodtak az ADSL-kapcsolatról.
A próbaüzem idején az összehasonlíthatóság érdekében minden munkafolyamatot kétféleképpen végeztek el a rendelőkben: hagyományosan és elektronikusan. Az asszisztenseknek megfizették a többletmunkát.
A harmadik hónap végére az elkészített 16 ezer kártyából 11 ezret átvettek a betegek. Kiállítottak 2900 receptet, több mint 2 ezer be-ki jelentkezést regisztráltak.
A kártyás ellenőrzés hatására észrevehetően kevesebb utazási utalványt igényeltek a beutalásokhoz.
Jogviszonyt ellenőriznek
A kártyaolvasóról interneten kapott adatokat az OEP-nél összevetik a központi adatbázisban tárolt információval, így azonnal eldönthető: jogosult-e a páciens a szolgáltatás igénybevételére. Lényeges, hogy a végpontokon nem járulékfizetést, hanem jogviszonyt ellenőriznek – hangsúlyozza Király Gyula. Tájékoztatása szerint nagy sikert aratott a döntéshozók körében az a pilot keretében felállított terminál is, amelyen – az Ügyfélkapun át – a polgárok beléphettek az e-ügyintézési rendszer rájuk vonatkozó OEP-szekciójába. Ha valaki nem valódi adatot talál, jelezheti a hibát a biztosítónak. Ezt követően az OEP ellenőrzési főosztálya minden esetben megvizsgálja, hogy az egészségügyi szolgáltatók által jelentett adatok megfelelnek-e a valóságnak. (Jelenleg 40 páciens betegéletútját ellenőrzik a szakértők.)
 A kísérleti projekt mintegy 30 millió forintba került, ám a végleges kártya kibocsátásakor akár milliárdokat takaríthat meg az OEP. A projekt a Humánerőforrás- fejlesztési Operatív Program (HEFOP) 4.4-es intézkedésének része lett. Az országos rendszer kialakítására EU-tendert ír majd ki az OEP. A megoldáshoz hozzákapcsolható az összes tervezett reformintézkedés, így például a kártyán regisztrálnák majd, hogy a biztosított mekkora összeget költött már vizitdíjra.
Első lépésben 6–700 ezer fényképpel ellátott kártya kibocsátásával számolnak. Király Gyula úgy látja: 2007. január 1-jével indulhatna a folyamat, s április 1- jétől a kórházakban is megjelenhetnének a kártyaolvasók.
A kórházak betegfelvételi pontjain kezdik a telepítéseket, majd az önálló szakrendelők betegirányító pultjainál folytatják. Három évvel a start után, 2010 végére az ország teljes egészségügyi hálózata intelligens kártyákkal dolgozhat. Ettől fogva a hazai és a külföldi szolgáltatók mindig pontos információt kaphatnak a magyar egészségbiztosítási kártyát felmutató személy biztosítási státusáról, s nálunk is látható lesz: jogosult-e egy külföldi magyarországi ellátás igénybevételére.

Katonai és űrkutatási megoldások a civil egészségügyben
Kinek jut eszébe, amikor e-mailt küld vagy a weben kutat információ után, hogy a mindent behálózó internet a hatvanas évek amerikai katonai fejlesztéseiből nőtt ki? De nemcsak a számítógép és a világháló büszkélkedhet ilyen titkos ősökkel. Mindennapi technikai eszközeink nem kis hányada szuperhatalmi katonai vagy űrkutatási laboratóriumból származik. Nincs ez másként az orvostudományban sem – néhány mára polgárjogot nyert megoldás nem is olyan régen titkos projektként indult.
Vadászgépturbinából az erekbe
Nemrég kapta meg az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal, az FDA forgalombahozatali, illetve alkalmazási engedélyét a CardioMEMS cég verőérbe ültethető, miniatűr vérnyomás- érzékelője, az EndoSure. Mint olvasóink sejthetik, ennek a bízvást forradalminak nevezhető terméknek is tábornokok, de legalábbis ezredesek a felmenői.
A parányi eszköz vezeték nélküli kommunikációs képességekkel felruházott mikro-elektromechanikai rendszer (microelectromechanical system, MEMS). Egy ilyen eszköz mérete mikronban mérhető; a benne működő villamos és mechanikai elemeket speciális, mikrogyártási eljárással építik fel.
Hogyan jutott a MEMS-technológia az egészségügybe? Egy furcsa párnak köszönhetően.
Jay Yadav, a Clevelandi Klinika- Alapítvány (Cleveland Clinic Foundation) kardiológusa olvasott a miniatűr eszközökről, s úgy érezte, azok ideálisan alkalmazhatók lennének az orvoslásban. Megkereste Mark Allen professzort, aki a Georgiai Műszaki Egyetemen (Georgia Institute of Technology) kutatócsoportot vezetett, s több cikket publikált ebben a témában. Allen addigra olyan MEMS érzékelőket fejlesztett ki, amelyek katonai repülőgépek sugárhajtóművének üzemi jellemzőit mérték. Kettőjük összefogásának eredménye a CardioMEMS EndoSure vérnyomás-érzékelő, amely négy országban folytatott száznál több sikeres klinikai kísérlet után zöld utat kapott az FDA-től.
Az eszközt hasüregi aortatágulat (aneurizma) esetén alkalmazzák. (Ez a kórkép a 13. leggyakoribb halálok az Egyesült Államokban.) A beteg állapotát stent beültetése után is folyamatosan ellenőrizni kell, nehogy a tágulat felszakadjon. Ezt eddig csak CTvel lehetett megtenni, ám az EndoSure most olcsóbb, egyszerűbb, gyorsabb s egyszersmind biztonságosabb megoldást kínál.
A stent mellé beültetve, az összességében gémkapocs méretű érzékelő folyamatosan figyeli a vérnyomást. A betegnek még a ruháját sem kell levennie a vizsgálathoz: az orvos egyszerűen végighúz egy antennát a teste előtt. A rádióhullámok aktiválják az EndoSure-t és a rendszer megjeleníti a vérnyomásadatokat.
Befektetők eddig összesen 32 millió dollárt pumpáltak a CardioMEMS- be, bízva a katonai technológia polgári üzleti sikerében. Februárban megkezdték annak az eszköznek a tesztelését embereken, amely szíven belüli, illetve tüdőaortabeli vérnyomást mér. Dolgoznak egy olyan terméken is, amely a magas vérnyomásban szenvedőnek otthon segítene a megfelelő gyógyszerszint beállításában.
Több (gép)szem többet lát 
A híres Star Trek sorozatban Geordi La Forge, bár világtalanként járta a világot, a fejére erősített, látcsőszerű szer-kezet segítségével mégis látott. A Geordi nevet „dzsordi”-nak ejtik – éppúgy, mint a JORDY betűszót –, s alkotói nem tagadják, hogy a sci-fi filmbeli szereplő ihlette névválasztásukat.
Hogy mi a JORDY? Joint Optical Reflective DisplaY, némileg szabad fordításban „kettős optikai tükröző megjelenítő”, azaz egy vaskos szemüvegre vagy kisméretű, fejen viselhető látcsőre emlékeztető eszköz, amely a csökkentlátóknak adja vissza a látás élményét.
A JORDY ősét, egy speciális látáskiegészítő eszközt, a NASA Stennis Űrkutatási Központja, az amerikai veteránügyi minisztérium és a Johns Hopkins Egyetem dolgozta ki még a kilencvenes évek elején. A fejre erősíthető készülékbe két miniatűr kamerát szereltek. Az egyik nagyítás nélküli széles látószögű képet közvetített, míg a másik erős zoomként működött.
Azóta a miniatürizálási technológia, az elektronika sokat fejlődött, így egy magáncég, az Enhanced Vision komoly üzleti lehetőséget látott az eredeti ötletben. A továbbfejlesztésben a NASA Kennedy Űrközpontjának egyik – gyakorlatilag világtalan – mérnöke is részt vett. Így született meg a JORDY, amellyel 50-szeres nagyítás érhető el, s amelynek viselője a neki legmegfelelőbben szabályozhatja a kontrasztot, a fényerőt, s különböző megjelenítési módok között választhat.
Mindössze 6 dekagramm körüli tömegével hosszabb ideig sem kényelmetlen az együttélés. Közeli és távoli tárgyakra egyaránt be lehet állítani, gazdája tehát akár színházba vagy moziba is mehet vele. Tévét optikai képminőségromlás nélkül nézhet, s mivel elektronikus eszközről van szó, közvetlenül a képládára csatlakoztatható.
Nem csak különleges szemüvegként szolgálhat a JORDY. A termék dobozában állványt is találunk – arra helyezve nagy teljesítményű asztali nagyítóvá válik a készülék. Használója képernyőn, a neki megfelelő betűmérettel olvashat újságot, könyvet.
Gyógyító fény
Növénytermesztési kísérleteket nem csak a Földön végeznek. Az űrhajósok számára ugyanis jó lenne, ha a hosszú ideig „kint” tartózkodó utazók legalább táplálékuk egy részét maguk termelhetnék meg. Van más előnye is a növények behajózásának: fotoszintézisükkel oxigént állítanak elő, miközben széndioxidot fogyasztanak. A fotoszintézishez – és a növények növekedéséhez – azonban fény kell, lehetőleg erősebb, mint amit egy olvasólámpa szolgáltat.
 A NASA wisconsini űrautomatizálási és -robotikai központja (Wisconsin Center of Space Automation and Robotics, WCSAR) szerződést kötött a Quantum Devices, Inc. (QDI) nevű vállalattal egy félvezető LED alapú, nagy intenzitású fényforrás kifejlesztésére. Sokak meglepetésére már a kezdeti kísérletekben bebizonyosodott, hogy nincs szükség fehér fényre, mivel a növények vörös fényben növekednek és fotoszintetizálnak a legjobban. A kutatók olyan rendkívül energiatakarékos, mégis nagy fényteljesítményű parányi LED-eket fejlesztettek ki, amelyek optimális hullámhosszúságú vörös fényt sugároztak. Az alumínium–vas alapú félvezetőkből felépített, kisméretű, hideg, ám a Napnál tízszer erősebben világító fényforrás 1995-ben debütált az amerikai űrsiklóprogramban, majd a Nemzetközi Űrállomáson.
Látván a kísérlet sikerét, a NASA azzal bízta meg a QDI-t: vizsgálják meg a polgári – orvosi – alkalmazás lehetőségét. Abból indultak ki, hogy a fénnyel energiát juttathatnak az emberi sejtekbe, s annak gyógyító, növekedésserkentő hatása lehet. Mindezt persze az űrben is szerették volna felhasználni a súlytalanság állapotában fellépő csont- és izomtömeg- veszteség ellensúlyozására, illetve arra, hogy meggyorsítsák a kisebb sérülések behegedését.
Külön fejezetet nyitott azonban a kutatásokban az a felfedezés, hogy bizonyos anyagok fénnyel aktiválva elpusztítják a rákos sejteket, míg az egészségeseket nem károsítják. A fotodinamikus terápiának (photodynamic therapy) elnevezett eljárás során intravénásan befecskendezik a rákellenes gyógyszert, amelyet a megfelelő helyre sebészeti úton beültetett parányi fényforrás aktivál. A terápiát gyerekeken és felnőtteken egyaránt sikerrel alkalmazták.
Emlékezetes annak a nőnek az esete, akinek éveken át kiújuló, s hagyományos módszerekkel hiába kezelt agytumorát megoperálták, majd a műtéti úton el nem távolítható rákos szövetbe fényforrást helyeztek. Ezután intravénásan Photofrin nevű gyógyszert kapott, amelyet a fény a helyszínen aktivált. A páciens komplikációk nélkül gyógyult.
A fényforrás-technológia hordozható kézi készülékben is megjelent. A NASA és az Egyesült Államok magas szintű védelmi kutatási projekteket támogató hivatala, a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) pénzügyi támogatásával a QDI olyan eszközt fejlesztett, amely a beteg testrészre helyezve, erős vörös fényével enyhíti az izom- és ízületi fájdalmat, az ízületi gyulladást, az izommerevséget vagy a görcsöt.
 A WARP 10 jelű készülék fényteljesítménye 80-szorosa egy 250 wattos infralámpáénak. (WARP = Warfighter Accelerated Recovery by Photobiomodulation; fotobiomodulációs gyógyulásgyorsító harcosok számára.) A kisebb sérülést szenvedett katonák önmaguknak nyújthatnak vele elsősegélyt, de használhatja tengeralattjárók személyzete, valamint a különleges alakulatok (Special Forces) tagjai is. Megjelent, s megkapta az FDA engedélyét a WARP 10 polgári változata is. Az Egyesült Államokban évről évre több mint 100 ezren kerülnek kórházba a nem szteorid gyulladáscsökkentők (non-steroidal anti-inflammatory drug, NSAID) túladagolása következtében fellépő gyomorés bélrendszeri panaszok miatt, s 16 ezernél több ízületi gyulladásos beteg hal meg hasonló okból. A QDI-nél azt remélik: fényterápiájuk bevetésével csökkenthetők lesznek ezek a számok.

Orvosok és PDA-k

Amikor egészségügyi informatikáról beszélünk, többnyire PC-s, netán nagygépes rendszerek jutnak eszünkbe. Pedig egy kézi számítógép legalább olyan hasznos segítőtársa lehet az orvosnak, mint nagyobb testvére.

A személyi digitális asszisztensek – nálunk is elterjedt angol nyelvű rövidítésükkel PDA-k – és az ilyen eszközök képességeivel felruházott, úgynevezett okos mobiltelefonok mindenhová elkísérhetik a szakembert, így ott is elérhetővé teszik a szükséges információkat, programokat, ahol mindezek hagyományos gépen nem állnak rendelkezésre. A Manhattan Research egyik idei felmérése szerint az Egyesült Államokban 330 ezer orvos dolgozik PDA-val, okostelefonnal vagy tábla-PC-vel. Ugyancsak 2006-ban végzett kutatást a témában a Forrester Research és az Amerikai Orvosszövetség. Jelentésük szerint az orvosok 57 százalékának van PDA-ja, miközben az Egyesült Államok teljes népességét tekintve ez az arány 11 százalék körül van. Különösen szívesen fogadták az új technológiát a háziorvosok: tíz szakember közül hét már vásárolt magának kisokost.