SZALAI ANNA cikkei

Az Amerikai Egyesült Államokban az államok egészségügyi minisztériumai bocsátják ki a működési engedélyt az adott állam kórházainak, mentőszolgálatainak, laboratóriumainak és más egészségügyi szervezeteinek. Ők felügyelik, hogy ezek az intézmények mennyiben felelnek meg a szövetségi és állami előírásoknak. Pénzbírságot róhatnak ki, és akár azonnali hatállyal visszavonhatják az engedélyt. A minisztériumok a szövetségi Egészségügyi és Szociális Minisztériummal kötött szerződésük értelmében rendszeresen ellenőrzik, hogy az intézmények kielégítik- e az idős emberek egészségügyi biztosítását fedező Medicare, illetve a szegények ellátására létesített Medicaid programban való részvétel feltételeit. Hanyagság, a szabályok megszegése esetén megvonhatják e szövetségi visszatérítéseket. A két program egyik követelménye, hogy ezeket a pénzeket csak akkreditált intézményeknek folyósítják.
Az akkreditálást legnagyobb részben az egészségügyi intézmények egyik bizottsága, a Joint Commission on Accreditation of Healthcare Organizations (JCAHO) végzi; az általuk kiadott „Gold Seal” (aranypecsét) valóban aranyat ér. A másik nagy intézmény az American Osteopathic Association, amely a holisztikus gyógymódot követő egészségügyi intézmények teljesítményét értékeli. A független, nem profitorientált országos testület csaknem tizenötezer egészségügyi intézményt akkreditál.
A JCAHO állítja fel azokat a normákat, amelyek segítségével mérik az egészségügyi szervezetek teljesítményét, és ez az értékelési rendszer honosodott meg a világ számos országában. A szervezet célja, hogy folyamatosan javítsa az egészségügyi ellátás színvonalát az akkreditációval járó rendszeres ellenőrzések és az ahhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások – pl. oktatás, továbbképzés – segítségével mindazon intézményekben, amelyekért jót áll.
Az akkreditáció három évre szól. Ez alatt az idő alatt a kórházak magukat is értékelik, az eredményt a JCAHO-hoz kell benyújtaniuk. A három év elteltével a JCAHO bejelentés nélkül megjelenhet a kórházakban, és ad hoc ellenőrizhet. Az akkreditáció drága mulatság. Charlene Hill, a JCAHO médiaigazgatója szerint egy nagyobb kórház kiértékelése 3 inspektor bevonását igényli és mintegy 3 napig tart. Az idei évben egy inspektor első napjára 2375 dollárt számláztak, és minden további inspektor és további nap esetében 975 dollárt. Ms. Hill elmondta, az Egyesült Államok mintegy 5300 kórházának több mint 80 százaléka (4365) tőlük kéri az akkreditációt. Ennek során az ellátás elérhetőségétől kezdve a betegek ellátásának folytonosságán, jogaik betartásán, a fertőzések elkerülésére tett intézkedéseken, az ellátás minőségének biztosításán át a sürgősségi ellátás s z í n v o n a l á i g mindent, szám szerint 250 feltételt vizsgálnak. A JCAHO 350 inspektorral dolgozik, és chicagói székhelyén további 650 embert foglalkoztat.
Az akkreditációról szóló információkat a JCAHO honlapján bárki megtalálhatja. Gyakran a kórházak is feltüntetik akkreditációs státusukat a honlapjukon. A hivatalos akkreditációról az átlagember nem sokat tud, de számos sajtóorgánum (pl. a U.S. News & World Report, New York Magazine) is rangsorol, és évente egyszer listát közöl az eredményekről. Akiknek tanácsra van szükségük, hogy speciális problémáikkal mely kórházhoz forduljanak, általában ezt a listát nézik meg. Az idén júliusban a U.S News tizenhetedszerre közölte „Amerika legjobb kórházai” címen saját értékelését, amit idén 16 orvosi szakágban, a kórház szakmai hírneve, halálozási statitsztikája és egyéb faktorok, mint például a nővér–beteg arány, a modern technológiai eszközök megléte alapján határoztak meg.

Az idén ősszel a Mihail Gorbacsov elnökletével működő World Awards-bizottság dr. Robin Herbert egyetemi tanárnak és kutatónak ítélte az Év Asszonya címet. A foglalkozási és környezeti ártalmakkal foglalkozó orvosnő azért a példamutató tevékenységéért kapta az elismerést, amelyet a 2001-es terrortámadások másnapjától a World Trade Center mentési munkálataiban részt vevők kivizsgálása és egészségügyi problémáinak orvoslása érdekében végzett.
Máskor is végzett a gyógyítás mellett „társadalmi” munkát?
– Igen, ekkor szerettem bele a foglalkozási ártalmak és környezeti hatások vizsgálatába. Mindig érdekelt a betegségek szociológiai háttere. Amikor felbukkan egy beteg valami sajátos mellékkörülménnyel, felmerül bennem a kérdés, vajon egyedi esetről van szó vagy környezeti bántalomról? Ahol egy különös megbetegedés történik, ott gyakran várható második, harmadik. Ha megtaláljuk az okot, és el tudjuk érni az adott munkahely vezetőinél, hogy változtassanak a körülményeken, ezzel megelőzhetjük, hogy a probléma elhatalmasodjon.
A Mount Sinai Kórház szurőprogramja ma az egész ország számára modellként szolgál. Az első évek tapasztalatait nemrégiben tanulmányban összegezte. Hogyan kezdődött?
– A kórházban 1987 óta muködik egy közpénzekből finanszírozott, a foglalkozási és környezeti ártalmakat vizsgáló program. Az infrastruktúra tehát már létezett, amikor a tornyok összeomlottak. Szeptember 13-án orvoskollégáim, szociális munkások, pszichológusok és más szakemberek összegyultünk, hogy megpróbáljuk felmérni, milyen közvetlen és távlati hatása van ennek a soha nem látott méretu tragédiának. És természetesen elgondolkozhatunk azon is, hogyan tudnánk segíteni a károk minimalizálásában.
Milyen környezeti ártalmakat tapasztaltak a tragédia után?
– Az ikertornyok összeomlása következtében elporladt acél, üveg, cement és sokféle más hulladék került a környék levegőjébe. A két repülőgép becsapódásakor óriási por, füst és hulladéksátor keletkezett. A mérgező gázokból, apró szemcsés anyagokból és törmelékekből kialakult toxikus felhő még hónapokig beborította a tragédia színhelyét. Becslések szerint mintegy 40 000 ember vett részt a mentési, helyreállítási és tisztogatási munkálatokban. A tragédia helyszínére siető, az úgynevezett tradicionális „first responder”- ek (rendőrök, tuzoltók, mentősök), valamint polgári dolgozókból, önkéntesekből verbuválódott csapat, amelyben a mérnököktől a vasmunkásokon át a közlekedési és telekommunikációs dolgozókig mindenféle foglalkozási ág képviseltetve volt, feltehetően olyan környezeti hatásnak volt kitéve, amelyek azokat, akik csak hetekkel később jelentek meg, kevésbé érintettek.
Mikor nyílt először lehetőség a vizsgálatra?
– Már 2001 októberében elkezdődtek a szurővizsgálatok a Mount Sinai Kórházban és más New York-i egészségügyi szervezetekben is. Nagyon hamar megjelentek az első panaszosok. A szakszervezetek és politikusaink – elsősorban Hillary Clinton szenátor és Carolyn Maloney képviselő asszony – lobbizása következtében 2002 júliusára teljesen átfogó szurőprogramot dolgoztunk ki. Ennek keretében 2002 júliusa és 2004 áprilisa között 9442 munkást vizsgáltunk ki, akik beleegyezésüket adták, hogy adataikat összefoglaljuk.
Mit tapasztaltak?
A megvizsgáltak 70 százaléka új légzési problémáról vagy egy már meglévő panasz rosszabbodásáról számolt be. Egyharmaduknál légzési anomáliák léptek fel. A légzési abnormalitások előfordulási aránya azok közt, akik soha sem dohányoztak, az USA-ban 13 százalék, ebben a csoportban viszont 28 százalék volt; minél hamarabb érkezett a helyszínre, annál nagyobb valószínuséggel alakult ki légzési problémája. Kezdettől világos volt számunkra, hogy az orvosi szurő- és az azt másfél év múlva követő ellenőrző vizsgálatok nem lesznek elegendőek, hosszú távú orvosi kezelést kellene biztosítani számukra. Mindez azért jelentett különösen nagy gondot, mert a tavaly kezeltek 38 százalékának kezdettől nem volt egészségügyi biztosítása, vagy ha volt is, megszunt, mivel a mentési munkálatok során megbetegedett, elveszítette állását és az azzal járó biztosítást. A szövetségi kormány által folyósított 125 millió dollár csak szurésre és ellenőrzésre szólt, ezért magánadományokból létrehoztuk a World Trade Center Egészségügyi Hatásait Kezelő (WTCEHK) programot. Hasonló program indult a pszichés traumák gyógyítására is.
2005 augusztusa és 2006 júliusa között 1443 beteget vizsgáltunk a WTCEHK keretében. Nyolcvannégy százalékuk még ma is valamiféle felső légúti megbetegedésben szenved. Negyvenhét százalékuknál alsó légúti megbetegedéseket észleltünk, 64 százalékuknál a béltraktust érintő betegséget. Legtöbbjüknél reflux alakult ki, 31 százalékuknál krónikus vázizomproblémák léptek fel, és 37 százalékuk szenved tartós mentálhigiénés panaszoktól, beleértve a depressziót és a trauma okoza stresszt is.
A gyógyítás, a kutatás, a tanítás mellett lobbizásra is időt kell szakítania. Hogy bírja mindezt?
– 2001 szeptemberétől idén őszig mindennap éjjel 2-ig dolgoztam. A családomat szinte soha nem láttam, pedig a kisebbik fiam még csak 11, a nagyobbik 13 éves volt. Nagyon hiányoztak, de fáradtnak sosem éreztem magam. Imádom a munkámat. Nehéz magamra gondolnom, amikor olyan emberekkel foglalkozom, akik annyi mindent elveszítettek.

Ma az Egyesült Államok egyik legjövedelmezőbb bevételi forrása az az iparág, amely az öregedés lassítását, megállítását, sőt, visszafordítását tűzte célul. Az amerikaiak becslések szerint évi 6-7 milliárd dollárt költenek különféle szerekre, hogy megtörjék a természet rendjét.

Elismert demográfusok úgy gondolják, hogy a ma született leánygyermekek fele meg fogja érni a 100 éves kort; erre jó okot ad, hogy 1950 óta évenként 7 százalékkal növekszik a 100 évesnél idősebb emberek száma az Egyesült Államokban. Az öregedés okait és megakadályozását kutató két tudós hatalmas összegű fogadást kötött, hogy legalább egy ma élő ember meg fogja érni a 150 éves születésnapját. Az elmúlt 5–10 évben számtalan új cég alakult neves tudósok közreműködésével, amelyek az öregedés drámai lassítását ígérik.