BESZTERCZEY JUDIT cikkei

Dr. Zacher Gábor egyike a hazai médiában legtöbbet szereplő orvosoknak. Az ismert toxikológus szívesen nyilatkozik – legyen bár szó kígyómarásról, gombamérgezésről vagy a legújabb diszkódrogokról. Az egykori Erzsébet Kórház toxikológiai osztályának vezetője, mint mondja, ismeretterjesztési lehetőségnek tekinti a médiát.

Miért mond igent a legtöbb médiaszereplésre?
– Szakterületemről sokáig semmit sem tudtak az emberek. Ezen akartam változtatni úgy, hogy közben a mérgezések veszélyeire is felhívjam a figyelmet. Igyekszem érthetően elmagyarázni az egyes eseteket, nem dobálózom latin kifejezésekkel. Újabban pedig magam is írok cikkeket például a mérgezések történetéről, vagy olyan témákról, amelyek a laikusok számára is érdekesek lehetnek, és segítenek a bajok elkerülésében.
Neves orvosdinasztia sarjaként járta végig az egészségügy grádicsait, majd egy – nem kifejezetten ismert – szakág mellett kötelezte el magát.
– Legelső egyetemi felvételimkor, 1978-ban arra hivatkozva utasítottak el, hogy nincs szükség orvosdinasztiákra. Nem estem kétségbe, segédápolónak álltam a SOTE I. Számú Nőgyógyászati Klinikáján. Később, egyetemi tanulóéveim idején is folyamatosan dolgoztam, a többi orvostanhallgatóhoz hasonlóan mutősfiú voltam, harmadévtől pedig a mentőkhöz kerültem ápolónak. Az egyetem elvégzése után még tizenhárom évig dolgoztam részfoglalkozású mentőorvosként, ezt a munkát is nagyon szerettem. Traumatológus sebészként az egykori Erzsébet Kórházban találkoztam először mérgezett betegekkel, és rendkívüli módon érdekelt ez a változatos és izgalmas témakör.

Versengő gyógyfürdők

„Sehol sincs jobb dolga a fürdővendégnek, mint Magyarországon” – írta Krúdy Gyula 1927-ben. Ha a mester élne, valószínűleg ma sem panaszkodna, ám a gyógyfürdők üzemeltetői tisztában vannak vele: jó hírnevünket a 21. században csak úgy őrizhetjük meg, ha a vendégek mind színvonalasabb kiszolgálásban részesülnek. A gyógyfürdők fejlesztését, az egészségturizmust minden kormány kiemelten támogatta, s a magánbefektetők is egyre nagyobb fantáziát és üzletet látnak a fürdőkben, az azokhoz kapcsolódó szálloda- és vendéglátóiparban. A konkurenciaharc egyre élesebb.

A Széchenyi-terv egészségturisztikai alprogramja keretében meghirdetett, termál- és gyógyfürdők fejlesztésére kiírt pályázatra 50 pályamunka érkezett, több mint 20 milliárd forint támogatási igénynyel. Az elmúlt időben a többi között olyan jelentős gyógyfürdők kaptak állami támogatást, mint a sárvári, a büki, a marcali és a debreceni gyógyfürdő. A tervek szerint idén tavaszra zöld mezős beruházásban elkészül a vásárosnaményi gyógy- és wellnessfürdő, és nyáron már vendégeket fogad Baranya megye legújabb gyógyfürdője, a szigetvári. A város polgármestere hosszabb távra tervez: a gyógyfürdő a szigetvári kórházzal együttműködve később gyógyszállodával is kiegészül. Azt, hogy a gyógyvíz még az élményfürdővel és a bővülő szolgáltatásokkal együtt sem mindig elegendő, ha a vendégeket nincs hol elszállásolni, mind több helyen felismerik: Bükön nemcsak télen is használható medencéket építenek, de egy négycsillagos hotel is szerepel a tervek között, miként Zalakaroson is újabb hoteleket szándékoznak építeni magánberuházásban.
A fürdőkkel egybeépített szálláshelyek hiánya különösen a budapesti gyógyfürdőket érinti érzékenyen: a tapasztalatok szerint a gyógyulni vágyók nem szívesen utazgatnak a fürdő és a hotel között. Régebben nem is volt ilyen probléma: a század első évtizedeiben a budapesti fürdők szállodával együtt épültek – ezek közül azonban alig maradt meg néhány. A Figyelőnet internetes portál legújabb információi szerint jövőre talán valamelyest javul a helyzet: a tervek szerint 2007 áprilisában nyílik meg a felújított Rác Fürdő és a hozzá tartozó ötcsillagos szálloda.
Kedvező adottságok, hiányos szakértelem
Ahogyan mindinkább előtérbe kerül a gyógyfürdőturizmus, úgy használják egyre többen engedély és minősítés nélkül a gyógyfürdő elnevezést. Az Inforádió egyik riportjából kiderült, hogy például az Esztergomban a közelmúltban átadott városi fürdő is jogtalanul hirdeti magát gyógyfürdőként. Mivel az engedély nélküli névhasználat a fogyasztó megtévesztésének minősül, az illetékes hatóság, az ÁNTSZ keretében működő Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (OGYFI) megteszi a szükséges lépéseket – értesült lapunk. Az engedélyező hatóság jelenleg 55 gyógyfürdőt tart nyilván Magyarországon. A jegyzék természetesen rendszeresen frissül.
Amelyik fürdő nem szerepel ebben a nyilvántartásban, jogtalanul használja a gyógyfürdő elnevezést – ismertette az OGYFI vezetője. Dr. Kulcsár György hozzátette: rengeteg tévedés él a köztudatban a gyógyfürdő fogalmával kapcsolatban. Sokan úgy gondolják, hogy a gyógyvíz jelenléte elegendő a gyógyfürdő elnevezés használatához. Holott azok a közfürdők is megkaphatják a gyógyfürdő minősítést, amelyeknek nincs gyógyvizük.
A gyógyfürdővé minősítés – amelyet minden esetben kérelmezni kell – a 74/1999 (XII.25.) EüMrendelet alapján történik. A jogszabály azt a fürdőt nevezi gyógyfürdőnek, amelyben legalább egy természetes gyógytényezőt (például ásványvizet, minősített gyógyvizet vagy gyógyiszapot) használnak, emellett pedig teljes fizioterápiás ellátást, gyógyfürdőkezelést (balneoterápiát) vagy hidroterápiát nyújtanak. Tovább árnyalja a képet, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által finanszírozott gyógyfürdőellátások közül mindössze kettő köthető gyógyvízhez – a gyógyvizes gyógymedence és a gyógyvizes kádfürdő. A gyógyvízkincs meg-őrzése érdekében ráadásul kifejezetten kívánatos, hogy ne használjanak gyógyvizet azokhoz a fürdőgyógyászati kezelésekhez, amelyekhez nem feltétlenül szükséges – mondta a szakhatóság vezetője.
Nemcsak a gyógyfürdőt, de a gyógyvizet is minősítik; ennek – mint azt dr. Fluck István, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. vezető főorvosa elmondta – az egész világon Magyarországon a legszigorúbbak a szakmai feltételei. A gyógyhatás bizonyításához kettős-vak vizsgálatokat végeznek, amelyek akár évekig is eltarthatnak. Az eljárás során a betegeket két csoportra osztják: míg az egyik a vizsgálandó vízben fürdik, a másik – a gyógyszerekhez hasonlóan – „placebo” vízben kapja a kezelést. A gyógyszereknél végzett kettős-vak vizsgálatnak megfelelően sem a betegek, sem az orvosok nem ismerik a vizek mineműségét, erről csak a vizsgálatvezető tud. Statisztikai számításokkal kell bizonyítani, hogy az adott víz tényleg javulást eredményez, ekkor indulhat meg a gyógyvízzé minősítési eljárás, amit ugyancsak az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság végez el. 
Termálvíz
A meghatározott hőfoknál melegebb, a föld mélyéből feltörő vagy mesterségesen felhozott vizeket nevezik termálvíznek. Ez a határérték Európában 20 és 25 °C között van. Magyarországon, tekintettel a kedvező geológiai adottságokra, csak azok a vizek minősülnek termálvíznek, amelyeknek hőmérséklete eléri vagy meghaladja a 30 °C-ot.
Ásványvíz
Azokat a felszín alatti, védett vízadó rétegekből származó vizeket nevezik ásványvizeknek, amelyek nem tartalmaznak az egészségre ártalmas anyagokat, ásványianyag-tartalmuk literenként eléri vagy meghaladja az 1 grammot, vagy 0,5 gramm/liternél több oldott ásványi anyagot tartalmaznak, és bizonyos biológiailag aktív anyagokból egy meghatározott küszöbértéknél többet. Hideg és meleg ásványvizeket különböztetünk meg. Ezeket külsőleg és belsőleg is használják.
Gyógyvíz
Gyógyvíz minden olyan ásványvíz, amelynek orvosi vizsgálatokkal bizonyított gyógyhatása van. Gyógyvízzé minősíthető az az ásványvíz is, amelynek összes ásványianyag-tartalma csak 0,5–1,0 g/l közötti, de határérték felett tartalmazza azokat az alkotóelemeket, amelyeket a jogszabály nevesít.

Függő játszmák

„Senki sem lehet szabad, aki a szenvedélyek rabja” – az ókori bölcs, Püthagorasz megállapítása nemcsak azokra igaz, akik valamilyen szer fogságában élnek, hanem azokra is, akik képtelenek kiszabadulni bizonyos viselkedésformák ördögi köréből. Az olyan jól ismert kényszerbetegségek, mint a hajtépegetés (trichotillomania), a körömrágás (onychophagia), a szexfüggőség, a kóros soványság (anorexia nervosa), vagy a kényszeres evés (bulimia) mellé az utóbbi években-évtizedekben újabbak is felsorakoztak. Egyre több játék-, internetés sms-függőt kezelnek a pszichiátriai osztályokon. Magyarországon több ezren szenvednek kényszerbetegségektől, ám csak elenyésző részük ismeri fel a bajt és jelentkezik kezelésre.

Az ország egyik legelmaradottabb térsége Békés megye. A Pándy Kálmán Megyei Kórházban azonban egyáltalán nem érződnek a Viharsarokban uralkodó áldatlan állapotok. Az intézmény tavaly szerezte meg az ISO és a KES (Kórházi Egészségügyi Standard) minőségbiztosítási tanúsítványt. A kórház 2001-ben kinevezett főigazgatója, dr. Kovács József magánemberként a gyulai katolikus egyház egyik elöljárója, és sosem titkolta konzervatív világnézetét.

 Bár ön elsősorban főigazgató, nem mondott le arról, hogy belgyógyászként is tovább dolgozzon.
– Huszonöt éve belgyógyászkodom, de ezt nem tartom komoly praxisnak. Inkább humánus, irányító tevékenységnek, amelyben embertársaimat szeretném segíteni, nem mellesleg orvosi diplomával. 1988 óta vagyok a Pándy Kálmán Megyei Kórház felső vezetésében, és a sors úgy rendelte, hogy leginkább vezetői feladatokkal kell foglalkoznom. Nem a szigorúan értelmezett orvosi szakma és nem a politika porondjáról kerültem a székembe.

 

Dr. Németh Attila pszichiáter, a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa az egyik szerzője a Kényszerbetegség és határterületek című könyvnek. Mint mondja, a kényszerbetegségek mögött is döntően feszültség, teljesítménykényszer és lelki gondok húzódnak meg. A szerfüggőséghez hasonlóan a kényszerbetegség egyes rituáléi is ciklikusan ismétlődnek, jellemzőek a szorongás levezetésére szolgáló szertartásszerű cselekvések, a kontrollvesztés, a teljesítménycsökkenés. A szenvedélybetegek leküzdhetetlen vágyat éreznek az adott cselekvés elvégzésére – ez egyrészt oldja a feszültséget, másrészt azonban bűntudatot okoz. Ráadásul a kényszerbetegségekhez gyakran más addikció, például alkoholizmus is társul, a kompulzió mellett gyakran depresszió vagy impulzuszavar is megállapítható. A kényszerbetegségnek ugyanakkor nincsenek olyan nyilvánvaló testi tünetei, mint a heroin- vagy kokainfüggőségnek. Ez is oka, hogy más pszichés betegségekhez hasonlóan a kényszeresek is rendkívül későn – mintegy tíz év elteltével ismerik fel önnön kóros viselkedésüket. A kényszeresek képtelenek a saját pszichéjükből kiszabadulni, így betegségüket teljesen normálisnak élik meg – vallja dr. Funk Sándor, a Nyírő Gyula Kórház vezető addiktológusa. „Ha valaki vakon születik, nem tudhatja, mi hiányzik neki. Ugyanígy a mentálisan beteg emberek sem tudják, hogy nem egészségesek, hiszen mindig is betegek voltak. A kényszereseknek nincs betegségtudatuk. Számos játékfüggő érkezik hozzánk, aki kijelenti, hogy kizárólag pénzügyi okok, a teljes anyagi összeomlás miatt, a család kényszerítésére fordult orvoshoz.” A kényszerbetegségeket hosszú ideig eltérően ítélte meg a pszichiátertársadalom, hiszen kezelésük nem könnyű, és sokkal kevesebb információ áll rendelkezésre róluk, mint a szerfüggőkről. Dr. Funk Sándor mégis bizakodó, hiszen tapasztalatai szerint a kényszeres viselkedésben szenvedők sokkal hatékonyabban kezelhetők, mint a szerfüggők, akiknél nyolcvanszázalékos a visszaesési arány. Dr. Németh Attila szerint azonban például a játékszenvedély megszállottjai örökre betegek maradnak, legfeljebb tünetmentessé válhatnak.