Tíz forintért sem kelnek el a praxisok

Nem jó a praxistörvény. Nem biztosítja az orvos megfelelően erős jogi állását. Ráadásul gyenge a finanszírozás is. Lipusz Lóránt halmaji háziorvos szerint ezek is az okai annak, hogy a megyében nagyon sok helyen idősek a háziorvosok.

„Egy éve hirdetem a praxisomat a Webdokin, de még csak nem is érdeklődnek iránta” – mondta a Boon.hu-nak Lipusz Lóránt, aki egyike azoknak a háziorvosoknak, akik már régen élvezhetnék nyugdíjas éveiket, de mivel nincs utánpótlásuk, maradnak. Lipusz doktor 72 éves, és ezzel az életkorral még nem is tartozik a legidősebbek közé. Felsődobszán és a szomszédos településeken például dr. Kiss Lajos 84 éves háziorvos teljesít szolgálatot.

„Én is csak azért nem mentem még eddig nyugdíjba, mert szégyellném, hogy Lajos 84 évesen is dolgozik, én meg a 72 évemmel már nyugdíjba akarok menni – teszi hozzá nevetve. – Az egyik volt csoporttársam egy dunántúli kisvárosban háziorvos. Ő már ott tart, hogy tíz forintért árulja a praxisát, de így sem kell senkinek…”

A háziorvos Halmajon kívül Csobád és Kiskinizs betegeit is ellátja, és azzal a rekorddal büszkélkedhet, hogy ő dolgozik a legrégebben Abaújban. 1972-ben kezdte a gyógyítást Hernádvécsén, 1981-től pedig a halmaji praxist viszi. És hogy hogyan bírja? Mint mondja, két asszisztense van, ők nagyon sokat segítenek neki.

„Abaújban egyébként nem szívderítő a helyzet. A térségben a legfiatalabb háziorvos 58 éves. Szikszón három 65 év körüli kolléga rendel, Encsen szintén 60 év körüliek a háziorvosok, Garadnán és a környező településeken pedig 68 éves. Pedig két fiatal orvos is végez hamarosan az egyetemen, az egyik csobádi, a másik halmaji, de egyiküket sem érdekli szülőföldjük praxisa. Ennek az lehet az oka, hogy a háziorvosi munka tulajdonképpen 24 órás szolgálatot jelent.” – mondta dr. Lipusz Lóránt.

Dr. Cziáky Tamás, a Magyar Orvosi Kamara B.-A.-Z. Megyei Területi Szervezetének elnöke szerint örülnünk kell, hogy az idős háziorvosok még dolgoznak. Hangsúlyozta: a fiatalok számára nem vonzóak a vidéki praxisok, hiszen ott nincs megfelelő társadalmi és kulturális élet, élelmiszerüzlet is csak a negyedik településen, rosszak a szociális és egészségügyi körülmények.

Az észak-borsodi és észak-abaúji kis településeken még a gyógyítás öröme sincs meg, hiszen a háziorvos hiába írja fel a gyógyszert, ha az embereknek nincs pénzük kiváltani. A helyzet pár év múlva egyre rosszabb lesz, mert akkor például a miskolci, megüresedő körzetekbe kimennek a kórházakban dolgozó szakorvosok, mert elegük van abból, hogy tízszer annyit kell dolgozniuk, mint a fővárosi kollégáiknak. Így omlik össze a rendszer, miközben a háziorvosi körzetek problémája sem oldódik meg.”