Hiába a praxispályázat?
Egy év alatt 238-ról 277-re emelkedett a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok száma, az MNO szerint a legtöbb üres körzet BAZ megyében van.
Az Országos Tisztiorvosi Hivatal a növekvő megkeresések miatt az interneten is közzétette a 2017. január 1-jén összegzett listát. Ennek alapján az MNO azt írja, a 2017-es adatok szerint a legtöbb legalább hat hónapja betöltetlen körzet Borsod-Abaúj-Zemplénben (41), Jász-Nagykun-Szolnok megyében (35), Békésben (24), Somogyban (22), Bács-Kiskunban (21) található. Minden megyében van orvoshiányos falu, sőt jelentős város is. Mint például Kecskemét, Ózd, Székesfehérvár, Gyöngyös, Oroszlány, Tatabánya, Esztergom, Tiszafüred, Jászberény, Karcag, Salgótarján, Balmazújváros, Püspökladány és Szekszárd. Az érintett településeken helyettesítéssel igyekeznek megoldani a problémát.
Az állam évek óta támogatja a háziorvosok letelepedését, de még a keretösszeget sem meríti ki a kevés számú jelentkező. A támogatásra tavaly félmilliárd forintot különítettek el. Egy egy éve üres körzetben a háziorvosi szolgálat betöltése esetén nettó 6 millió, a legalább 24 hónapja betöltetlen szolgálat vállalásakor nettó 7 millió, öt évnél már nettó 10 millió forint jár az orvosoknak. A hiánypótlásra kitalált másik támogató rendszer, a praxisprogram keretében volt, amikor ötven ÁNTSZ-alkalmazásban álló háziorvos gyógyított az országban, ám jelenleg csupán tizenkilenc ez a szám, ami szintén kevés a probléma megoldásához.
– Ha a kormány azt szeretné, hogy valóban megoldódjon a probléma, a vidéki élet minőségén kellene javítania, mert az jelenleg nem szimpatikus a pályakezdő orvosoknak – elemezte a lapnak a helyzetet Kincses Gyula egészségpolitikus. – Háziorvosi praxisba menni hosszú távú, sokszor életre szóló döntés. Már az is elrettenti a fiatalokat, ha nem látnak a környéken iskolát, ahová majdani gyermekeiket szívesen beíratnák tanulni.
A szakember szerint a jelenlegi modell nem alkalmas arra, hogy a 6600 praxis mindegyikét be lehessen tölteni. Újra kellene gondolni a módszert. Inkább a jól felszerelt kistérségi egészségházakban és az úgynevezett csoportpraxisokban lenne a jövő, amelynek Svájcban például jól működő modellje van. Bár a két ország gazdasága között óriási a különbség, az ellátási feladatok között nincs nagy eltérés, ezért nem ártana azt tanulmányozni.
