A háziorvosi hivatás határai és a betegedukációs szakadék
Mangó Gabriella gyöngyösi háziorvos a 24.hu-nak adott interjúban vázolta fel a praxisában tapasztalható kihívásokat, érintve a kiégés közeli állapotokat, az ellátórendszer hiányosságait és a digitális betegkapcsolatok nehézségeit.
Mangó Gabriella az interjúban rámutatott arra a mélyülő információs szakadékra, amely az orvostudomány fejlődése és a lakosság alapvető egészségügyi ismeretei között tátong. Elmondása szerint napi szinten szembesül azzal, hogy a páciensek nem rendelkeznek elemi ismeretekkel a lázmenedzsmenttel, a pulzus és a hőemelkedés összefüggéseivel vagy a női ciklus számításával kapcsolatban.
Kifejtette, hogy a „Google-diagnózisok” és a mesterséges intelligencia által generált félelmek kezelése ma már a háziorvosi munka szerves részét képezi. Tapasztalatai szerint a betegek jelentős része szorong, és gyakran triviális laboratóriumi eltérések (például a Covid-fertőzés utáni magasabb monocitaszám) miatt vizionálnak súlyos betegségeket. Úgy véli, az orvos feladata ebben a helyzetben a szorongásoldás és a beszélgetés megfelelő mederbe terelése, ugyanakkor hiányolja a páciensek részéről a valós öngondoskodást, például a testsúlykontrollt vagy a családi anamnézis alapú szűréseken való részvételt.
Beszámolt a digitális kor okozta túlterheltségről is: korábban naponta akár háromszáz üzenetre is válaszolt a közösségi médiában és egyéb csatornákon, amit mára napi ötvenre sikerült redukálnia. Úgy fogalmazott, hogy bár imádja a háziorvoslást, a Covid-járvány alatti sikeres életmentések nélkül már régen kiégett volna. A hivatás melletti megmaradáshoz számára a kreatív alkotás és a filmkészítés jelent „menekülő utat”.
A szakember egy drámai eseten keresztül szemléltette az ellátórendszer anomáliáit. Leírta, hogyan élesztett újra a rendelőjében egy tüdőembólián átesett, hirtelen keringésleállást szenvedő beteget. Az eset kapcsán kritikaként fogalmazta meg, hogy a mentők kiérkezési ideje – még egy városi állomás közvetlen közelében is – elérheti a 20-25 percet, ami kritikus helyzetben végzetes lehetne az orvos azonnali beavatkozása nélkül.
Az interjú alapján Mangó Gabriella úgy látja, a háziorvoslás ma már messze túlmutat a klasszikus gyógyításon: egyfajta szociális és edukációs mediátori szerepet igényel. Hangsúlyozta, hogy az orvos-beteg kapcsolatban a közvetlenség és az elérhetőség kulcsfontosságú, de ennek fenntartása a jelenlegi betegszámok (több mint háromezer fő) és az adminisztrációs terhek mellett súlyos mentális terhet ró az alapellátásban dolgozókra.
