Biokozmetika – tényleg jobb, vagy csak bűvszó?

Bár egyre „divatosabbak”  és jobban is fogynak, sokszor kritika tárgyát képezik. Nem árt hát kissé többet tudni róluk, bővebben megismerkedni velük.  

A biokozmetikumokat, úgy tűnik, az elmúlt években szinte csak jó tulajdonságokkal ruházták fel: a természetes anyagok (pl. gyógynövények, zöldség-gyümölcskivonatok stb.) találhatók benne, így jobban, kevesebb kockázat mellett óvják a bőrt, környezetkímélők, azaz az ökotermékek családjába tartoznak. Ha valóban azok. Márpedig, ha a számuk ilyen mértékben nő, mint napjainkban, és lassan már a hipermarketek polcain is elérhetők, akkor fokozódik az ellenőrzés, a beható vizsgálat igénye. Ezért mind több kritika éri őket, azaz mind gyakrabban „ülnek a vádlottak padján”: nincs bennük elég bioösszetevő, allergiakockázattal járnak, kisebb arányban, de tartalmaznak tartósítószert, szintetikus anyagokat stb. A sok eltérő vélemény, megítélési mód közepette mit gondoljunk hát erről az állandó fejlődésben lévő piacról?  

Bio a kozmetikában – mit értünk alatta?

Az élelmiszerekkel, táplálkozásunkban használt termékekkel ellentétben a biokozmetikum többnyire nem is 100%-osan bio… Mindenekelőtt természetes és „öko” jellegű, mielőtt a „bio” jelzővel lehetne illetni – pontosítanak a szakemberek. Mert a természetes alapanyagok túlsúlya és az ökológiai jelleg az első számú követelmény minden céggel szemben a kozmetikai termékek gyártása esetében, bármit hirdessen is a címke, amire hivatkozhatnak. Ezért megtiltható lenne (bár még törvény csak nagyon kevés helyen szabályozza) minden, petrokémiai (ásványi zsírt, paraffint, szilikont, káros emulgeálószert stb. tartalmazó) terméket „biónak” kikiáltani. A szintetikus anyagokat, tartósítószereket, mesterséges illatosító és színezőanyagokat kizárólag csak olyan összetevők szükségessége esetén szabad alkalmazni (nagyon ritkán), melyek kinyerése természetes anyagokból lehetetlen. Így a speciális gyártók igyekeznek kizárólag bio-, illetve ökojellegű, környezetkímélő nyersanyagokat és technológiát használni az előállítási folyamatnál, de a csomagolás során is követik ezt az elvet. Következésképp receptúrájuk is majdnem teljes egészében a „natúr” jelzővel illethető.  

Rendszerint miért nem minden összetevő minősítetten bio?

A válasz egyszerű (mint arról már fentebb is említést tettünk): mert nem található meg minden a természetben, ami egy adott kozmetikum előállításához szükséges. A víz, az ásványi anyagok vagy pl. a moszatok/algák nem határozhatók meg „bioként” – csak a feldolgozott, kifejlesztett termékek lehetnek azok. Végül pedig kiderül a feldolgozási módok nyomán, hogy a származék nem mindig bio… És ez magyarázza a bioarány problémakörét is a „natúr” kozmetikumokban. A 100%-os bio, mint arról már szó volt, nagyon kevés: pl. csak egy kalendula- (körömvirág) olaj vagy karitévaj (nem feldolgozott, a kozmetikában használt igen értékes, tiszta növényi zsír) vállalhatja ezt a jelzőt. A készgyártmányok, gyárilag előállított testápolószerek (krémek, samponok) kisebb-nagyobb mértékű bioszinttel rendelkeznek. Bonyolíthatja a helyzetet, és elbizonytalanodásunk csak nőhet, amikor látjuk, hogy a címke szerint az összetevők bioaránya eltérő. Az európai gyártók számára azonban a hatóságok napjainkban már igyekeznek ezt az arányt kritériumként megszabni és törvényben szabályozni.  

Hogyan igazodjunk el a biokozmetikumok erdejében?

Nekünk, vásárlóknak nem mindig kell kizárólagosan egy termék bioarányára összpontosítanunk. A minősített termékek (csak szaküzletekben vagy gyógyszertárakban kaphatók) szigorú törvényi szabályok szerint készülnek, és minőségüket rendszeresen ellenőrzik a szakhatóságok. Ezekben a termékekben tehát bízhatunk. Ha minősített bioterméket vásárolunk, az garantálja a bioalkotóelemek helyes arányát. De ha vásárláskor elbizonytalanodunk, vagy a pénztárcánk is befolyásolja a választást, gondosan tanulmányozzuk át a címke leírását e tekintetben is.  

A biotermékeknél jobban fennáll az allergiaveszély?

Akárcsak a hagyományos kozmetikumok esetében, egyes allergének, mint pl. az esszenciális olajok, engedélyezettek a biotermékekben is, de csak keveset használnak belőlük, és azt is feltüntetik a címkén. Így tehát nincs se több, se kevesebb kockázat velük, mint a hagyományos szépségipari termékekkel. Nulla kockázat nem létezik – magyarázzák a szakemberek –, de a nagy márkákat jelentő, jó hírnévre szert tett cégek maximális elővigyázatosságot tanúsítanak termékeik előállításánál, többek közt ún. ártalmatlansági és toleranciatesztek sokaságának elvégzésével.  

A jövőben lehet, hogy több „öko” termék lesz, mint bio!

Egyes márkák termékpalettájukon belül külön környezetbarát kozmetikumokat fejlesztenek ki, felmérve, hogy a nyersanyagok bio- vagy természetes eredetűek-e, és nem használnak petrokémiai származékokat. Egyesítik a biotechnológia és a gyakran bio jellegű növényi anyagok előnyeit. A receptúrában és a gyártáskor külön figyelmet szentelnek az ökológiai szempontoknak. Az elképzelés az, hogy ki kell emelni, és ötvözni kell mindazt, ami jó a hagyományos és a biokozmetikában.