Radiológia napja – száz éves a Magyar Radiológusok Társasága

1895-ben Wilhelm Conrad Röntgen részben a véletlennek köszönhetően felfedezte az „ismeretlen” – így aztán „X”-nek elnevezett – sugárzást. Röntgen felfedezését közvetlenül megelőzte a Monarchia tudósának, Lénárd Fülöpnek (1905-ös Nobel díj) munkája, de vele párhuzamosan sokan kísérleteztek katódsugarakkal. Így Röntgen felfedezése után szinte azonnal reprodukálták e sugárzást, és felvételeket készítettek, Magyarországon például már 1896 januárjában (2 hónappal a felfedezés után!) Klupathy Jenő – többek között – Eötvös Lóránd kezéről készített felvételt, amiről tudományos publikáció is született.

Röntgen professzorról talán még annyit, hogy soha nem szabadalmaztatta a felfedezését - „az X-sugár mindenkié” - és ő kapta meg 1901-ben az első fizikai Nobel-díjat e felfedezésért.

Mindennek kapcsán érdemes még egy dologra felhívni a figyelmet: a drámai változás élményére, ami alapvetően megváltoztatja viszonyunkat a világhoz. Ma már egy olyan világban élünk, ahol a radiológiai szakmának köszönhetően nagyon sok mindent látunk és láttatunk az emberi belsőről: virtuális és valódi háromdimenziós modelleket hoznak létre, robotokat és mesterséges intelligenciát használnak. De e felfedezés előtt semmi sem volt, ami „finoman” belátott volna az emberi testbe. Ahhoz bizony szike kellett…

A fizikai felfedezésnek nagyon korán, már 1896 februárjában megtörtént az első orvosi alkalmazása: az egyesült államokbeli Dartmouth College-ban egy páciens törött karjáról készített két orvos röntgenképet. Szép példája annak, hogy egy pillanatnyi véletlen hogyan forradalmasítja az orvostudományt, hiszen ma már a képalkotó diagnosztika használata annyira elterjedt, hogy sokszor hamarabb nyúlnak az orvoskollégák ezen eszközhöz, mint pl. egy laborvizsgálathoz.

A radiológia fejlődése az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan haladt. Először csak a csontokat tették láthatóvá a felvételek, de a folyamatos fejlődésnek köszönhetően a lágy szövetek is láthatóvá váltak. Ma már számtalan, a páciensek által is jól ismert módszer létezik a belső szervek vizuális vizsgálatára: ultrahang, magnetorezonancia vizsgálat (MR), computer tomográfia (CT).  

Persze ennek köszönhetően a radiológus szakma is változott, egyre többféle technológiával, egyre többe minden válik láthatóvá az emberi testből. Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan a vezető szakemberek szerint 60 évvel ezelőtt több mindent „láttak” a szakemberek egy röntgenképből mint ma, mivel nem volt más technológia, így sokkal intuitívabb munkára volt szükség.

Mint látható a radiológia alkalmazásában élen jártak a magyar orvosok, az Orvosi Hetilap 1896-os (a sugárzás felfedezését követő év!) évfolyamában Dollinger Gyula a Röntgen-féle fényképezéssel a tenyérben megtalált golyóról, Hőgyes Endre pedig a Csontváz photographálás a testen keresztül Röntgen szerint címmel publikált. 1922-ben aztán megalakult Magyar Radiológusok Társasága, és 1930-ban létrejött az Országos Sugárfizikai Laboratórium (OSL), későbbi Országos Röntgen és Sugárfizikai Intézet (ORSI).

Természetesen a fejlődés nem áll meg, a november 8-n, a röntgen-sugár felfedezésének napján tartott MRT 100 Ünnepségen az elmúlt évszázad áttekintése mellett szó esik a jelenről és jövőről is.

A jelen talán legnagyobb kihívása a sok lehetőség megfelelő kihasználása. Egyre több, és egyre jobb technológiai jelenik meg radiológiában, de megfelelő szakszemélyzet nélkül ez mind kihasználatlan marad. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a technológiai ellátottság alapvetően rendben van („gép van sok”), azonban a megfelelő szakorvosból és főként szakképzett szakdolgozóból hiány van. Hiába van elég gép, és hiába oldható meg hogy a leletek kiértékelését telemedicinális eszközökkel akár távolról is el tudja végezni a szakorvos, ha nincs röntgen radiográfus, aki fizikailag elvégzi a paciensenken a vizsgálatot.

A jövőt pedig az MRT Centenárium emlékülésen bemutatásra kerülő eszközök és rendszerek képezik, beleértve a Budapesten az első között beüzemelt fotonszámláló CT berendezést, a mesterséges intelligencia megjelenését a képalkotásban, a hálózati rendszerek alkalmazását, vagy éppen az intervenciós radiológia – részben hazánkban is már elérhető – újdonságait.