„Önöktől tanultunk empátiát, kitartást”

„Nincs még egy olyan felsőoktatási intézmény az országban, ahol ennyire gazdag jelentéssel, ilyen többrétegű mondanivalóval rendelkezne a hagyomány szó” – mondta ünnepi beszédében dr. Merkely Béla rektor. A Semmelweis Egyetemen mindenhol körülvesz minket a tradíció, és legalább ilyen fontos, hogy – legyen szó az oktatásról, a gyógyításról vagy a kutatás-innovációról – munkánkat minden esetben az elődeink által ránk hagyományozott elvek és értékek mentén végezzük el – folytatta.

„Igyekszünk hűek lenni és zsinórmértékül tekinteni Hugonnai Vilma, Balassa János, Lenhossék Mihály és Szent-Györgyi Albert szorgalmát, munkáját és eredményeit. És mindenekfelett abban a tudatban dolgozunk, hogy mind névadónk, Semmelweis Ignác örökösei vagyunk.” A most jubiláló orvosok maguk is olyan elkötelezett, szorgalmas és kiváló orvosokká váltak, akiknek a vállán immár generációk gyógyítói állhattak – szólt dr. Merkely Béla, hozzátéve: 1954-ben, ’59-ben, ’64-ben és ’74-ben más kihívásokkal, más nehézségekkel kellett szembenézniük mint azoknak a fiataloknak, akiket most júniusban avattunk doktorrá. A kezükbe kapott diploma azonban mindannyiukat összeköti: ez szavatolja ugyanis, hogy az itt végzettek felkészült, önállóan és csapatban is dolgozni képes, kellő gyakorlati és elméleti tudással rendelkező orvosok, akik elkötelezettek az élethosszig tartó tanulás és a gyógyító munka szentsége mellett.

A rektor szólt továbbá az egyetemi rangsorokban elért kimagasló eredményekről is, amihez szintén hozzájárultak a jubilánsok is. A közelmúlt fejlesztései között említette, hogy az egyetem portfóliójában immár a traumatológia, az idegsebészet, a neurointervenció és a rehabilitáció is megjelent. A gyakorlatorientált oktatást előtérbe helyező kurrikulumreform immár a második felvonásában jár. Célunk, hogy a Semmelweis Egyetem az elérhető lehető legjobb és legmodernebb munkát végezhesse tevékenységének valamennyi területén – hangsúlyozta dr. Merkely Béla. Mindegy ugyanis, hogy a hallgatók a hat kar melyikén tanulnak és munkatársaink melyik szakterületen dolgoznak: a munkájuk középpontjában mindig a betegek gyógyítása, az elesettek segítése és a tudomány előbbre vitele áll. Így van ez már több mint 250 esztendeje, így volt 70, 65, 60 és 50 éve – és így van ez most is – zárta gondolatait a rektor.

A köszöntők után dr. Merkely Béla rektor és dr. Nyirády Péter dékán átadták a 7 rubin-, a 20 vas-, a 63 gyémánt- és a 151 aranyoklevelet.

A jubilánsok nevében dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rector emeritusa mondott beszédet, aki az 50 évvel ezelőtt végzetteknek járó aranyoklevelet vehette át. Mint mondta, 50 éve a mainál még sokkal egyszerűbb körülmények uralkodtak az egyetemen, például személyesen kellett feliratkozni a vizsgákra, mégis minden jól működött. Megemlékezett a tanáraikról, akiknek többsége szavai szerint „az orvosi tudományok esszenciáját kínálta a tanteremben, életre szóló szemléletet adtak, meghatározták orvosi pályafutásunkat. Mindezt nemcsak szakmai szempontból tették, hanem személyiségünket is nevelték. Példaként álltak előttünk, amikor az önmegvalósításunk lebegett szemünk előtt.” Az egyetem kitüntetett feladata a szakmai tanítás mellett a személyiség fejlesztése, a tisztességre nevelés, elsősorban példaadás útján – hangsúlyozta dr. Tulassay Tivadar. A mai világra jellemző kulturális közegben nehéz megtalálni és megtartani a helyes morális irányokat, megkülönböztetni az erkölcsi jót a rossztól – vélekedett a professzor. „Mi, akik még megéltük a letűnt aranykort, abban tudunk segíteni, hogy elmondjuk” – tette hozzá hangsúlyozva: a szemléletet kell átadni az utódoknak.

Csak az válhat jó orvossá, aki nem tárgynak tekinti az embert és megoldandó problémának a betegségét, hanem látja mögötte a szenvedést is és empátiával kezeli őt. Tanáraink közül sok ilyen példára emlékezhetünk, azt kívánom, hogy az eljövendő generáció is lásson ilyen példaképeket – mondta dr. Tulassay Tivadar.

A teljes információ az egyetem honlapján