Mennyi esélyünk van a mindfulness meditáció segítségével változtatni a boldogságunkon?

Mennyire tudunk hatással lenni a boldogságunkra?

A pandémia egyértelműen megmutatta, hogy a körülmények változása, a bizonytalanság vagy az izoláció igenis erőteljesen hat ránk, megdöbbentő mértékben befolyásolva a lakosság mentális állapotát.

Számomra szívderítő, hogy ugyan nem rögtön, de nagyon sok ember pár hónap alatt alkalmazkodni tudott a körülményekhez és nem hagyta, hogy maga alá gyűri-e a kétségbeesés, az összezártság, vagy az, hogy a hobbija többé már nem hozzáférhető. Megtanultunk kirándulni, értékelni a természet szépségeit, a közös családi hosszabb ebédet vagy a kültéri sportokat.

Az “öröklött boldogtalanság” ténye első hallásra elszomorító is lehet, de ne csüggedjünk! Még ha tudjuk is, hogy hajlamosak vagyunk a szorongásra, vagy éppen nem a legjobb életkörülmények közül jövünk, egyik kutatás sem állítja, hogy ne tudnánk tenni a boldogságunkért.

Például úgy, hogy eleget alszunk, odafigyelünk az emberi kapcsolatainkra (és elkerüljük a mérgező embereket), és igyekszünk minden körülmények között megtartani a jó szokásainkat. 

És itt jön képbe a mindfulness

A mindfulness meditáció oktatásában nagyon egyszerű tevékenységek összegyűjtésével bővítjük az eszköztárunkat, hogy milyen – akár munkahelyen is alkalmazható – tevékenységekkel tudjuk “kihúzni magunkat a gödörből”, azaz megelőzni és kezelni egy közelgő pánikrohamot, sorjázó negatív gondolatokat vagy éppen egy depressziós epizódot. Ezenkívül két teljes hónapon át gyakoroljuk a mindfulness meditációt.

A legeslegelső lépés ugyanis, hogy észbe kapjunk és felismerjük, amikor a negatív állapotok közelednek, amikor egész nap agyalunk, nem könnyű rálátni arra, hogy melyek az egészséges gondoltaink és mely gondolatok azok, amik nemhogy segítenének, hanem még inkább lehúzzák a hangulatunkat.

M-I-N-D-F-U-L-N-E-S-S:
Erre való a tudatosság-szintünk folyamatos emelése és fenntartása, hogy hamarabb észrevegyük a lehúzó, önbántó gondolatokat – és ismerjünk olyan technikákat, hogy azt is tudjuk, mihez kezdjünk velük.

A mindfulness tanfolyamon azt is megtanuljuk, hogy ezeket a gondolatokat hogyan ” állítsuk le”, hogyan irányítsuk a figyelmünket máshová – mindezt ráadásul egy elfogadó, szeretetteljes módon, önostorozás nélkül.

A mindfulness tanfolyam mint kiegészítő terápia

Az írásom elején arra próbáltam rávilágítani, hogy nem mindegy, hogy milyen géneket, viselkedésmintákat, szokásokat hozunk otthonról.

A fent idézett cikkben a szerző azt fejtegeti, hogy még egy pozitív genetikai örökség kapcsán is szükségünk van támogató környezetre, olyan szociális közegre, ahol például a kiváló vezetői képességekre való genetikai örökség megnyilvánulhat.

Fontos tehát tudatosítani, hogy nem elég a mindfulnesst tökéletesen elsajátítani és gyakorolni.

Szükség lehet arra, hogy megváltoztassuk a környezetünket, elkerüljünk egy romboló munkahelyről, hogy javítsunk az alvásunkon vagy az egészségi állapotunkon (bevállaljunk például egy műtétet, ami után aztán újra sétálni, táncolni, mozogni tudunk).

Mindez nem mindig megy könnyen. És a saját boldogulásunkat lassítjuk vagy akadályozzuk, ha egyedül akarjuk ezeket az akadályokat megugrani.

Ezért lehet szükség tanácsadókra, alvásterapeutára, coachingra, pár- vagy családterápiára, pszichológus vagy akár pszichiáter közreműködésére.

Kezdeti lépésnek tehát kiváló lehet a mindfulness, mert
– javítja a tisztánlátást,
– és segít hátra lépni, eltávolodni a kavargó érzéseink és gondolatainktól;
– Meditáció közben belátásokra juthatunk, hogy mit érdemes megjavítani, jobbá tenni az életünkben,
– és mi az, amin valóban csak elfogadás segíthet valamelyest.

A változtatáshoz vagy a tisztánlátáshoz azonban külső segítségre is szükség lehet.

A teljes cikket ITT olvashatja