Meghalt Dr. Nemes Attila
Életének 82. évében elhunyt dr. Nemes Attila professor emeritus, a Semmelweis Egyetem korábbi általános rektorhelyettese, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika egykori igazgatója.
Dr. Nemes Attila professor emeritusra emlékezve
„Egy elkötelezett orvos mindig arra törekszik, hogy egyensúlyt teremtsen a személyes és emberi értékek, valamint a tudomány realitásai és Isten megfellebbezhetetlen akarata között.” (D. Allman)
Nemes Attila professzor emeritus, a Semmelweis Egyetem korábbi általános rektor-helyettese, az Ér- és Szívsebészeti Klinika korábbi igazgatója, az érsebész szakma egyik „nagy öregje”, röviddel 81. születésnapját követően, hosszú, méltósággal viselt szenvedés után, 2019. december 27-én visszaadta lelkét a Teremtőjének.
Munkásságának és hitvallásának akár rövid összefoglalása is lehetne a fenti idézet. Oktatói, kutatói és sebészi pályája az elmúlt, több mint hat évtized alatt elválaszthatatlanul összeforrt a Semmelweis Egyetemmel és a Városmajorral. 1957-ben medikusként lépte át először egyetemünk kapuját és már harmadévesként a városmajori klinikán externált. 1963-ban a legendás sebész professzor, Kudász József vezette IV. Sebészeti Klinikán indult el az érsebészet felé vezető úton. Olyan mesterek keze alatt szerezte meg elméleti és klinikai tudását, mint Soltész Lajos, vagy Szabó Zoltán professzorok.
Ahhoz a nagy generációhoz tartozott, akik ott lehettek az érsebészet, a szívsebészet és a mellkassebészet születésénél. 1968-ban sebészetből, 1970-ben tüdősebészetből és 1980-ban érsebészetből szerzett szakvizsgát. 1972-ben az orvostudományok kandidátusa, 1988-ban az orvostudományok doktora tudományos minősítést szerezte meg. Az egyetemi ranglétra összes fokát végigjárta. 1992-ben kapott tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést az Ér- és Szívsebészeti Klinika élére. Szabó Zoltán professzor intelmeit megfogadva – „Tűzre, vízre vigyázzatok!” – tovább építette a nagyhírű városmajori intézményt. Nevéhez fűződik az OEP által finanszírozott stentgraft program beindítása, a Homograft Bank kialakítása, az intervenciós radiológia korszerű műveléséhez szükséges eszközpark megújítása, valamint az invazív kardiológia egyik hazai fellegvárának, a Cardiovaszkuláris Centrumnak a felépítése is.
A budapesti infarktus ügyelet megszervezésében is aktívan részt vett. 1994-től a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem és a Semmelweis Egyetem közös szervezésében elindított Egészségügyi Mérnökképzés egyik kezdeményezője és tárgyfelelőse volt. Elévülhetetlen érdeme, hogy egyetemi vezetőként a rendszerváltozás viharaiban is sikerült konszenzust teremtenie és megőriznie az eredményes oktató, kutató és klinikai munkához szükséges békét. 1991-1995 között általános rektorhelyettesként meghatározó szerepe volt az egyetem modernizációjában és az új egyetemi szabályzat kidolgozásában. Felismerte az angol és a német nyelvű képzés fontosságát. Tudatában volt annak, hogy az idegen nyelvű oktatás elengedhetetlen egyetemünk nemzetközi elismertségének megteremtéséhez. 27 könyv, 2 jegyzet, 48 könyv fejezet és 339 közlemény szerzője. 38 TDK hallgatója közül 28 ért el helyezést diákköri konferenciákon, 7 PhD hallgatója szerzett fokozatot.
Szakmapolitikai és közéleti tevékenysége is páratlan. Az általa betöltött funkciók felsorolása lehetetlen, így itt a teljesség igénye nélkül csak a legfontosabbakat említjük meg. Az Országos Érsebészeti Intézet igazgatója, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság elnöke, a Magyar Sebész Társaság vezetőségi tagja, a Budapesti Orvosi Kamara elnöke, a MOTESZ elnöke, az Érsebészeti Szakmai Grémium elnöke, a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja, az Egészségügyi Minisztérium Szakképzési és Továbbképzési Tanácsának tagja, az Érsebészeti Vizsgabizottság elnöke volt. 2018-tól részt vett a Professzorok Semmelweis Kollégiumának munkájában, írja megemlékezésében a többi közt dr. Sótonyi Péter tanszékvezető egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Érsebészeti és Endovaszkuláris Tanszék).
