Máté Gábor: Az alkohol fájdalomcsillapító

(...) Jövőre fog megjelenni egy új könyvem, Magyarországon is kapható lesz, még nem tudom, hogy fogják lefordítani, de angolul az a címe, hogy The Myth of Normal: Trauma, Illness and Healing in a Toxic Culture – azaz nagyjából A normális mítosza: trauma, betegség és gyógyulás egy mérgező kultúrában. Ebben azt állítom, hogy ez a mai társadalom mérgezi az emberi lelket és a testet.

Milyen toxikus tényezőkre gondol itt?

Lényegében a stresszre, ami alatt az emberek élnek. Mondok egy példát. Az autoimmun betegségek kiknél a legjellemzőbbek? Nőknél. Ma az autoimmun betegek nyolcvan százaléka nő. A szklerózis multiplexnek például a ’30-as években egy-egy volt az aránya férfiak és nők között, ma három és fél női beteg jut egy férfi betegre. Ami bizonyítja, hogy ennek nem lehetnek genetikus okai, mert a gének nem változnak meg kilencven év alatt, és nem lehet a klímára vagy az elfogyasztott élelmiszerre fogni, mert az nem változott többet egyik nemnek, mint a másiknak. Tehát mi lehet? Több stressz a nőknek. De ez a stressz nem egyéni minőség, hanem társadalmi. Miért vannak a nők több stressz alatt? A feladatok miatt, amiket a kultúra rájuk kényszerít: mindenkinek ellátják az érzelmi szükségleteit, a férfiaknak is – ez mindig is így volt, de most pénzt is kell keresniük. De senki nem vette el tőlük az első feladatot. Tehát ma a stressz meg van duplázva. És emellett több az egyedüllét, mert kevés a társadalmi és családi támogatás. Tehát több feladat, kevesebb támogatás, több stressz, több betegség. És a mai társadalom több stresszt generál, mindenkinek, nem csak nőknek.

Ez a bizonyos toxikus kultúra hogyan csapódik le a férfiakon?

Például az alkoholizmusban. Mert amikor az emberek drogokat vagy bármilyen szert használnak, azt miért használják? Van ez a hülyeség, hogy az alkoholizmus egy betegség. Az alkohol egy fájdalomcsillapító. Lelki és fizikai fájdalomcsillapító. Tehát minél több a fájdalom, annál több az alkoholizmus. Magyarország ennek jó példája. Most épp nem mi állunk az élen, de azért még mindig dicsekedhetünk azzal, hogy ott vagyunk a világ élvonalában. És miért? Mert ebben az országban mindig nagyon sok stressz volt. És minél több a stressz, annál többet isznak az emberek. Tehát a férfiakban például így mutatja ki magát: az alkoholizmusban, az öngyilkosságokban, dohányzásban, és persze, betegségekben is. Tehát továbbra is azt az egyszerű dolgot állítom, hogy az embert nem lehet elszakítani a körülményektől.

Világos.

Azt mondja, hogy világos, de az orvosoknak ez nem világos. Mert ha elmegy egy orvoshoz, megkérdezi bárki, hogy milyen traumák érték gyerekkorában? Megkérdezik, hogy milyen a viszonya a társához vagy a barátaival? Milyen stressz alatt van? Hogy látja magát emberként? Ezeket senki nem kérdezi meg. Tehát lehet, hogy ez világos – de az orvosi világban mégsem világos. Mert az orvosi világ nagyon csak biológiai, fizikai szempontból nézi az emberi betegségeket. (...)

A teljes interjút ITT olvashatja