Huszonkét fiatal kutató vehette át az Akadémiai Ifjúsági Díjat
Az idén ötven éve alapított Akadémiai Ifjúsági Díjat az élettudományok területén hat kutatónak ítélték oda, és februárban adták át az MTA székházában.
Az Akadémiai Ifjúsági Díjat a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára alapította 1972-ben az akadémiai tudományos kutatóhelyeken dolgozó, 35 év alatti fiatal kutatók szakmai munkájának ösztönzésére és
a kiemelkedő tudományos eredmények elismerésére. Az idén már a teljes magyar fiatal kutatóközösség által megpályázható díj célja elsősorban a pályamunkájuk és intézeti, egyetemi, közgyűjteményi igazgatójuk minősítése alapján arra érdemes ifjú kutatók minél nagyobb számban való elismerése, tudományos munkájuk ösztönzése, támogatása.
A beérkezett pályaműveket a tudományterületileg illetékes tudományos osztályok rangsorolták, majd véleményük alapján a Tudományértékelési Elnöki Bizottság alakította ki a díjazásra vonatkozó javaslatát, amelynek figyelembevételével az Akadémia elnöke döntött a díjazottak személyéről.
Az élettudományok területén hat fiatal tudósok vehette át a díjat
Balogh Enikő, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Molekuláris Medicina Kutatóközpont MTA-DE Lendület Vaszkuláris Patofiziológiai Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, posztdoktora
a „Hipoxia szerepe a vaszkuláris simaizomsejtek oszteogenikus differenciálódásában” című pályamunkájáért;
Bekő Katinka, az Állatorvostudományi Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa „Nagy gazdasági jelentőségű baromfi Mycoplasma fajok genetikai vizsgálata és diagnosztikai célú molekuláris tesztek fejlesztése” című cikksorozatáért;
Hamow-Tajti Judit, az Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet Növényélettani és Metabolomikai Osztály tudományos munkatársa „Referenciagén validálás RT-qPCR-es mérésekhez eltérő abiotikus stresszkörülmények között zabban” című pályamunkájáért;
Hosszú Ádám, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika tudományos munkatársa „A vese oxigénhiányos károsodásának molekuláris mechanizmusai és új kezelési lehetőségei preklinikai modellekben” című pályamunkájáért;
Kulcsár Péter István, a Természettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa „Off-targetmentes génmódosítás megnövelt pontosságú SpCas9 variánsokkal” című pályamunkájáért;
Vizsnyiczai Gaszton, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biofizikai Intézet tudományos munkatársa „A kétfotonos polimerizáció módszerének fejlesztése és biológiai alkalmazása” című pályamunkájáért.
Ösztönöz a kutatások folytatására
Hosszú Ádám, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika tudományos munkatársa „A vese oxigénhiányos károsodásának molekuláris mechanizmusai és új kezelési lehetőségei preklinikai modellekben” című pályamunkájáért részesült az elismerésben.
„Különösen nagy megtiszteltetés számomra ez az Akadémiai Ifjúsági Díj, mert tulajdonképpen az egész eddigi munkásságomat ismerte el egy ilyen nagy presztizsű intézmény. Természetesen nagyon ösztönző kutatásaim még magasabb színvonalon történő folytatására is” – fogalmazott az elismerés kapcsán Hosszú Ádám, hangsúlyozva, hogy ugyan egy egyéni díjról van szó, a munka nem valósulhatott volna meg a Szabó Attila klinikaigazgató által biztosított szakmai háttér, valamint a kutatócsoport támogatása nélkül. A fiatal kutató a Fekete Andrea vezette MTA SE Lendület Diabétesz Kutatócsoport tagjaként a vesekárosodás terápiás lehetőségeit kutatja immár tíz éve, ebből írta PhD disszertációját is.
Mint azt Hosszú Ádám elmondta, a végstádiumú vesebetegség nagyon gyakori, a halálozások egyik vezető oka, az emelkedő tendencia hátterében főként a világszerte több száz millió embert érintő civilizációs betegségek, mint a cukorbetegség és a magas vérnyomás növekvő előfordulása áll.
A betegek számára két terápiás lehetőség áll rendelkezésre: a vesetranszplantáció, illetve a dialízis. A transzplantáció egyértelműen előnyösebb, kedvezőbb hosszú távú kimenetellel és életminőséggel jár, ám annak során elkerülhetetlen, hogy oxigénhiányos károsodás érje a vesét, emellett a donorhiány komoly problémát jelent – emelte ki.
A szakember és munkatársai ennek megoldására a Sigma-1 receptor szerepét és lehetséges terápiás alkalmazását kutatják az akut vesekárosodásban. A Sigma-1 receport eddig szinte kizárólag a központi idegrendszer kapcsán vizsgálták, elsőként ők írták le ezen receptor pontos lokalizációját a vesében, illetve azt is, hogy az oxigénhiányos károsodás a Sigma-1 receptor aktivációjával csökkenthető. Kifejlesztettek egy transzplantáció során használható, Sigma-1 receptort aktiváló hatóanyagot tartalmazó úgynevezett prezervációs folyadékot, ami csökkenti a beültetendő vese szöveti károsodását, emellett a folyadék segítségével tovább lehet tárolni a beültetésre váró szervet. Ez a szabadalmaztatott találmány, melynek Hosszú Ádám társfeltalálója, a közeljövőben forgalomba kerül és ezzel a mindennapi betegellátást segítheti.
