Geréb nem szabad
A fogházban töltött éveiről és az általa világra segített kisbabák haláláról is nyíltan beszélt Geréb Ágnes a Hír TV-ben.
A szülésznő hat évig nem mehetett sehova, elmondása szerint a börtön és a házi őrizet alatt poszttraumás stressz szindrómája lett. Börtönévei alatt hazavágyott, azonban később, mikor kiengedték, de haza nem mehetett, „isten áldása” volt, hogy nem térhet vissza családjához.
„Először nem engedtek engem haza, hanem egy barátnőmhöz, és akkor én nagyon kikészültem, hogy nem mehetek haza. Aztán meg ez egy isten áldása volt, mert képtelen lettem volna azzal ellentétesen, ahogy elképzeltem. Képtelen lettem volna a gyerekek körül bármit is csinálni” – mondta el Geréb, aki szerint bár észrevette magán a poszttraumás stressz szindrómát, nem tudott ellene tenni semmit.
Emellett beszámolt arról is, hogy maradandó sérüléseket okozott, amikor kérése ellenére egy bíró nem engedte, hogy lábbilincs nélkül menjen el egy tárgyalásra.
A fogház utáni házi őrizetet egy barátnője 120 négyzetméteres lakásában töltötte, de kialakult betegsége miatt „nem tudta bejárni” a teret. Ideje nagy részét egy asztal mögött ülve töltötte, és a lakáson belül sem ment sehova. Otthona ekkor a budai Vár aljában volt, így miután kapott napi egy órát, melyet a szabadban tölthet, olyan helyekre ment, ahol főleg külföldiek voltak, hogy senkivel se kelljen találkoznia.
A börtön előtt ugyanis negatívan szólították meg őt, ha felismerték az utcán, a fogház után pedig pozitív kicsengésű hozzászólásokat kapott, de az se volt jó, „mert mondjuk ilyeneket mondanak, hogy jaj, de jó, hogy szabad vagy. Hát nem vagyok szabad. Most hogy magyarázzam el egy idegennek, hogy nem vagyok szabad? Ez nem szabadság, ami most van.”
Visszaemlékezve Geréb elmondta: talált olyan pontot, amit másképp csinált volna, de azért nem járt volna börtönbüntetés.
