Fénykapuzott ioncsatornákért jár az idei orvosi Nobel-díj
Karl Deisseroth, Peter Hegemann és Georg Nagel kapták a 2026-os orvosi-élettani Nobel-díjat az optogenetika kidolgozásáért és a fénykapuzott ioncsatornák azonosításáért.
A díjazottak úttörő munkája révén a kutatók képessé váltak arra, hogy fénysugarakkal, milliszekundumos pontossággal irányítsák az egyes idegsejtek aktivitását élő szervezetben, ami gyökeresen átformálta az agy működéséről alkotott ismereteinket.
Az agy komplex hálózatainak és az egyes neuronok szerepének pontos feltérképezése évtizedeken át az idegtudomány egyik legnagyobb kihívása volt. A Karolinska Intézet Nobel-gyűlése idén három olyan tudóst tüntetett ki, akik a fény és a genetika ötvözésével megalkották a modern neurobiológia egyik legfontosabb módszertani áttörését.
A felfedezés története a fényt kereső zöldalgák tanulmányozásával kezdődött. Peter Hegemann és Georg Nagel a fényérzékeny mikroszkopikus szervezetek vizsgálata során azonosították a csatornarodopszin nevű fehérjét, amely fénysugárzás hatására képes ionokat átengedni a sejthártyán. A kutatópár kimutatta, hogy ez a különleges fehérje más sejttípusokba juttatva is megőrzi fényérzékenységét, így közvetlen elektromos válaszreakciót vált ki.
A felfedezésben rejlő neurobiológiai lehetőségeket Karl Deisseroth ismerte fel és ültette át a gyakorlatba. Deisseroth sikeresen beépítette a csatornarodopszin génjét emlősök idegsejtszövetébe, majd kék fény segítségével célzottan váltott ki idegi jeleket. Ezt követően a módszert élő egerek agyában is működőképessé tette, megteremtve ezzel az optogenetika tudományágát.
A fénykapuzott ioncsatornák alkalmazása napjainkra a világ laboratóriumainak elengedhetetlen eszközévé vált. Az optogenetikai eljárással a kutatók ma már képesek tetszőlegesen be- és kikapcsolni specifikus agyi sejpcsoportokat, ami felbecsülhetetlen segítséget nyújt a memória kialakulásának, a viselkedésmintáknak, valamint a különböző neurológiai és pszichiátriai kórképeknek a megértésében.
