Dévény Anna 1935-2017

„SOSE FÉLJ KIMONDANI AZT,

 AMIRŐL EGÉSZ LELKEDDEL

TUDOD, HOGY IGAZ.” (Márai Sándor)

Nehéz tudomásul venni, hogy Dévény Anna, mindenki Pannikája, Panni nénije testében már nincs velünk. Legyőzte a különböző betegségeket, beleértve a rákot is, de személyes mély fájdalmával már nem tudott megbirkózni. Csodálatos ember, barát volt, akivel minden együtt töltött idő élményszámba ment, mert tudott valamit adni, de elfogadni is.

Életútja nehéz és rögös volt, de annál tartalmasabb és értékesebb. Az idézett Márai gondolat végigkísérte tevékenységet. Azt mondta, hogy a teremtőtől kapta azt a képességet, felismerést, ami új alapokra helyezte a mozgásrehabilitációt, így kötelessége azt fejleszteni, művelni és tanítani, küzdeni annak tisztaságáért és mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Keményen harcolt, amikor szakmai ellentétek merültek fel, képtelen volt bármilyen kompromisszumra. „Pannika, légy kissé simulékonyabb, engedékenyebb, hiszen úgy könnyebb ugyanazt az eredményt elérni”, mondtam néhányszor. A válasza mindig az volt, hogy nem tehetem. Vitray Tamás emlékezetes TV műsora után vált igazán ismertté, és munkája ezzel együtt jelentősen megszaporodott. Munkabirása azonban bámulatra méltóan nagy volt. Feltöltődést jelentett számára a zene, a balett, a barátok és sajátos, de mély hite.

Pályakezdésétől kezdve két irányú munkát folytatott. Az alapot az organikus idegrendszeri megbetegedések rehabilitációjának tanulása, múvelése teremtette meg. Foglalkozott ugyanakkor az egészséges felnőttek és gyermekek mozgásnevelésével is. Rájött arra, hogy a gyógyítás lényege az ép mozgás mintájára történő korrekció. Hosszú évek szinte erőn felüli  munkájával dolgozta ki  a DSGM=Dévény Speciális Manuális Technika – Gimnasztika Módszert.  Ez  arra szolgál, hogy a koraszülöttet, agyi- vagy más sérültet képessé tegye az ép, normál, kidolgozott mozgás végrehajtására. „Soha nem kérünk vagy eröltetünk olyen mozgást,amit a gyerek vagy felnőtt nem tud végrehajtani”, szokta mondani.  A zsugorodott, görcsös vagy kóros helyzetű izmok erőltetett működtetése torz mozgásokat eredményez, amik beidegződnek és később már szinte elháríthatatlanok. Előbb tehát speciális manuális technikával az okot kell megszüntetni. Alapelv az is, hogy az izmok egymással, az inakkal és fasciával együtt szoros összefüggésben működnek agyi, központi idegrendszeri vezérléssel. Minden szerv működése interakció a központ és a periféria között. Az agyi központok bizonyos fokig stimulálhatók a periféria felől is, aminek a manuális technikáját szintén kidolgozta. Éles különbséget tett a gyógyítás és a fejlesztés között. Gyógyítás alatt a működés, kiesett funkció beindítását értette  a speciális manuális technikával. Fejlesztéskor a már beindított funkciót finomította speciális gimnasztikával. Mindez rendkívül logikusnak, egyszerűnek tűnik, de az is világos, hogy könyvből nem tanulható. Képzésein ezért is helyezett különös súlyt a gyakorlatra. Vallotta azt is, hogy a terapeuta mozgásiskolázottsága feltétele az eredményes munkának.A testképzés saját élménye nélkül lehetetlen a szakszerű korrekció. A terapeutának saját testtudatának kell lennie. Enélkül a testhelyzetek pontos beállítását, a fiziológiás mozgást, a normális izommunkát, a testkidolgozás folyamatát nem tudja irányítani. Nem tudja felismerni az ép és kóros mozgás közti különbséget, és végképp nem tudja a korrekciót irányítani. A saját testen történt gyakorlás nélkül azt sem tudja megítélni, hogy milyen fizikumtól mi várható el.

Gyakorló orvosként vallom, hogy a gyógyításhoz feltétlenül szükséges az alapos elméleti tudás és gyakorlat mellett a józan paraszti ész, amin a lényeg meglátását értem. Dévény Annában mindez megvolt. Ritka adomány az ember életében, ha hirtelen nagy felismerésre jut.  Szerintem a Dévény munkásságban legjelentősebb, hogy rájött, hogy a koraszülöttek, újszülöttek agyi károsodásából (infantilis cerebralparesis) eredő mozgás és egyéb zavarok a speciális manuális terápival nagyrészt gyógyíthatók.  A gyógyulás feltétele a korán, lehetőleg még az inkubátorban megkezdett speciális manuális kezelés. A periféria felől stimulálva a központi idegrendszert, egyes agyi központok működése beindul. Ennek nemcsak mozgáskorrekció az eredménye, hanem ezek a kisdedek minden szempontból jobban fejlődnek.  Felesleges hangsúlyozni, hogy ennek milyen óriási jelentősége van.

Dévény Anna nem véletlenül lett az elmúlt közel öt évtized meghatározó alakja a mozgásrehabilitációban. Sokáig inkább akadályokba ütközött, de az eredmények szinte mindenkit meggyőztek, számos támogatója és lelkes, becsületes tanítványa akadt. Így az utódok egy működő rendszert örököltek. A módszer kiérdemelte a Magyar Örökség címet, ő maga pedig megkapta a Batthyányi-Strattman és a Prima Primissima díjat.

Mindannyian tudjuk, hogy számára a legnagyobb öröm azonban az, ha minél több rászoruló kapja meg a korrekt kezelést lehetőleg ingyen. Elvárásainak tehát akkor tudunk megfelelni, ha a gyógyító, képzési munkát az általa elvárt színvonalon folytatjuk. Ez hatalmas megtiszteltetés, de felelősség is.  Biztos vagyok benne, hogy Pannika odafentről figyel, segít, de ha kell nemtetszéséről is jelet ad.

(Az Orvosok Lapja engedélyével)