A veseátültetések története
A Semmelweis Szalonban mutatták be dr. Langer Róbert „Európai körkép az első veseátültetések történetéről…” című könyvét.
Dr. Langer Róbert, a Transzplantációs és Sebészeti Klinika volt igazgatója elmondta, hogy komoly kihívásokkal nézett szembe, amikor 45 különböző szerző anyagait gyűjtötte össze a könyvhöz, aminek készítése során mintegy ezer emailt váltott másfél év leforgása alatt, ugyanakkor az elődök történeteinek megismerése feledtette a fáradságot. Mint mondta, nem véletlenül hasonlítják a szervátültetést az űrhajózáshoz, hiszen a transzplantáció a medicina ritka ága, ami az orvostudomány számos területét inspirálta további fejlődésre. Langer Róbert prezentációjában összefoglalta a veseátültetések európai történetét, kiemelve a fontosabb mérföldköveket.
Egyebek mellett olyan érdekességeket is megemlített, miszerint a világon az első sikeres veseátültetést a magyar származású Ullmann Imre demonstrálta kutyákon 1902-ben Bécsben, Erwin Payr magnéziumcsöves összeköttetésű technikájával. Az 1912-ben Nobel-díjjal kitüntetett francia Alexis Carrel az érvarratokra talált technikai megoldást, de mivel az immunológiai fejlődésére még várni kellett, csak 1954-ben tudott hosszú távú túlélést elérni a szintén Nobel-díjas Joseph Murray. 1962. december 21-én végezte el az első magyarországi veseátültetést dr. Németh András Szegeden, dr. Petri Gábor a szegedi egyetem sebészeti klinikájának igazgatója közreműködésével. A beteg a 26 éves Szántó István volt, aki végstádiumú veseelégtelenségben szenvedett, és akinek egyik testvére, Szántó László volt a donorja. 79 nappal az átültetés után a beteg elhunyt, mert az Angliából érkezett azathiopirin gyógyszert nem merték beadni a betegnek, mivel az nem volt törzskönyvezve Magyarországon. Az első hosszú távon is sikeres veseátültetést dr. Perner Ferenc végezte el Budapesten 1972-ben.
