A pszichiátriai betegek eljárásjogi helyzete Magyarországon

Az ügyvéd, megbízott egyetemi oktató tanulmánya jogtörténeti szemelvények és a hatályos jogi szabályozás áttekintésén keresztül vázolja fel az érintett kórképpel rendelkező személyi kör sajátos jogi státuszát.

Mint jelzi: a pszichiátriai betegségfogalom meglehetősen nehezen körülírható. Léteznek egyértelműen meghatározható és súlyos elmebetegségek, ugyanakkor előfordulnak határesetek is. A korabeli dogmatikus büntetőjog a bűncselekményt mintegy elvont jogi jelenségként kezelte, a jogterület későbbi fejlődése azonban annak felismerésére vezetett, hogy a bűncselekmény középpontjában a tettes személye áll. Vagyis a tett büntetőjogának helyébe a tettes büntetőjoga lépett, amely különös figyelmet tanúsít a bűnöző egyénisége, személyi körülményei, testi és pszichikai adottságai iránt. Ebből kifolyólag az elmebetegségben, őrültségben vagy más, összefoglalóan pszichiátriai betegségben szenvedő személyek polgári- és büntető anyagi, de különösen büntetőeljárásjogi helyzete merőben eltér az általános szabályoktól.

 Az érintettek személyiségi jogait egészségügyi ellátás során, helyzetükre tekintettel, fokozott védelemben kell részesíteni. 

A pszichiátriai betegnek az egészségügyi törvény szerinti jogai - egészségügyi ellátása során - csak a törvényben foglaltak szerint, a feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá abban az esetben korlátozhatók, ha a beteg veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít. Azonban az emberi méltósághoz való jog ebben az esetben sem korlátozható.

Minden pszichiátriai beteg - a „hagyományos” betegjogokon túl - jogosult arra, hogy − pszichiátriai gyógykezelése lehetőség szerint családi, illetőleg lakókörnyezetében, továbbá
− pszichiátriai gyógykezelésére az állapotának megfelelő és a többi beteg fizikai biztonságát védő, a lehető legkevésbé hátrányos és kellemetlen módszerrel, illetve
− pszichiátriai gyógykezelése során korlátozó vagy kényszerítő intézkedés alkalmazására,
valamint korlátozó feltételek közötti elhelyezésére csak feltétlenül indokolt esetben, önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén kerüljön sor.

Összességében elmondható, hogy a pszichiátriai betegek speciális helyzetét érintő hazai eljárásjogi jogfejlődés mindvégig igyekezett igazodni az adott korszak orvostudományi eredményeihez, beépítve azokat a vonatkozó törvényekbe. Ennek eredményeként a beteg személye és beszámítási képessége a büntetőeljárás valamennyi
szakaszában kiemelt figyelmet kap. Mind a korábbi, mind a hatályos magyar szabályozás igyekszik kettős célnak megfelelni: egyrészt, olyan speciális eljárásjogi szabályokat garantálni, amelyek biztosítják a pszichés állapotuk miatt nehezebb helyzetben lévő személyek eljárási jogainak megfelelő érvényesülését. Másrészt, olyan eljárásjogi környezetet kialakítani, amely egyben hozzájárul a (büntető)jog társadalomvédelmi funkciójának betöltéséhez is.

A tanulmányt ITT olvashatja