A mediáció és a magyar igazságszolgáltatás kapcsolata
A társadalom oldaláról jelenleg alacsony az igény a jogviták mediáció útján való rendezése iránt. Ez lehet a tudatlanság, a szenvtelenség, az állandó csak azért is győzni akarás, azonban ez sok esetben az információ hiányából ered, írja a Jogi Fórumon megjelent publikációban
A jogkereső ügyfelek a bíróságok tradicionális ítélkező tevékenységének tudatában szocializálódtak, így bizonytalanok, egyben bizalmatlanok is az újszerűnek minősülő vitarendezési módszerben rejlő megoldásokkal szemben. A bírósági közvetítés által elérhető győztes-győztes állapot megélése felemelő a feleknek, a közvetítőnek, a bírónak és a bíróságnak is.
Kissé elfogult vagyok a közvetítést tekintve, azonban tisztában vagyok azzal, hogy nem alkalmazható mérlegelés nélkül minden ügyben. A hatékony közvetítéshez, az arra alkalmas ügyek kiválasztásához bírói szemléletváltás és némi pszichológiai ismeret is szükséges – sajnos viszonylag kevés a mediációval kapcsolatos jogalkalmazói tapasztalat.
A jogintézmény fejlesztéséhez szükség van változtatásokra, melyek közül első sorban a bírák meghatározó szerepére hívnám fel a figyelmet, ugyanis a bírói tekintély képes lenne formálni a felek és képviselőik hozzáállását a mediációhoz. A hiteles bírói tájékoztatás megadásához azonban tudatosítani, éreztetni kell, mely ügyek és felek alkalmasak közvetítésre. Ennek egyik eszköze lehet a bírák folyamatos érzékenyítése és a tapasztalatok országos, kollégiumi szintű megosztása.
Fontosnak és szükségesnek tartom a meglévő képzésekre való eljutás feltételeinek megteremtését, a rendszeres és célirányos továbbképzések számának bővítését. A jogszabályok kellő módosítása jelentené az egyik legnagyobb segítséget - gondolok itt arra, hogy az ágazati jogszabályokban rögzítésre kerülhetne, mely esetekben kizárt és mely esetekben lenne célszerű a közvetítésre kötelezés (pl. közszolgálati jogvita, közigazgatási szerződésekkel kapcsolatos perek). Felülvizsgálati szempont lehetne továbbá, hogy bővíthető-e a hatósági szerződés megkötésére felhatalmazást adó jogszabályok köre, egyúttal vizsgálandó lehetne az is, hogy mely esetben alkalmazható kötelező
döntési formaként előírni a közigazgatási szerződést.
Mindezek mellett hangsúlyozni és tudatosítani kellene, hogy a bírósági közvetítői eljárásban létrejött egyezség bíróság általi jóváhagyása megfelelő garanciát jelent a felek számára.
A tanulmányt ITT olvashatja
