A zajhatás átmeneti vérnyomás-emelkedést okoz, amely leginkább a forgalmas repülőterek közelében élők egészségét veszélyezteti. A zajszigetelés részben megoldást jelent, de az éjszakai járatok ritkítása többet érne.

Az ipari társadalmakban a zajártalom a halláscsökkenés legáltalánosabb oka. Amikor a zajhatás nem a foglalkozással kapcsolatban éri az egyént, hanem mindennapi körülmények között, akkor szocioakúzisról beszélünk. Amennyiben a károsító zaj a munkahelyen okoz halláscsökkenést, akkor a foglalkozási zajártalom kifejezést használjuk. Az emberi fül nem egyformán reagál az összes frekvenciára. A magas frekvenciák sokkal veszélyesebbek, mint az alacsonyak ugyanolyan intenzitási szinten. Következésképpen a legtöbb hangnyomásmérőt úgynevezett „A” szűrővel szerelték fel, hogy a fül fenti érzékenységbeli különbségét számba vegye. A környezeti zajexpozíciós szint mérési eredményét ezért dBA-ban fejezik ki. Pathofiziológia Állatkísérletek igazolták a zaj következtében létrejövő anatómiai változásokat a hangfelfogó szervben. A belső fül külső és belső szőrsejtjei stereocíliáinak roncsolódása mellett előfordul a Corti-szerv teljes pusztulása vagy a Reissnerhártya ruptúrája. Nem tapasztaltak azonban változást a véredényekben, a spiralis ligamentumban vagy a limbusban. Az impulzust követő néhány perc múlva már a stria vascularis ödémás elváltozása volt megfigyelhető, amely néhány napig fennmaradt. A külső szőrsejtek a legérzékenyebbek, a belsők kevésbé. Az átmeneti hallásküszöb- eltolódás anatómiailag a külső szőrsejtek stereocíliáinak csökkent merevségével magyarázható. A tartós, súlyos zajbehatás a támasztó sejtek pusztulásával és végső fokon a Corti-szerv komplett működésképtelenségével jár. Úgy tűnik, a sérülés elsődleges oka az, hogy a kapcsolat megszűnik a stereocília és a szőrsejt csúcsa között. Ha a stereocília elpusztul, az a szőrsejt halálához vezet. Az érzékelő sejt pusztulása pedig az úgynevezett Wallerian-degenerációt okozza, és ez a primér hallóidegrost elpusztulásához vezet.