Az elmúlt évtizedben soha nem látott ütemben ismertük meg az egyes hematológiai daganatféleségek, különösképpen a B-sejtes lymphomák genetikai térképét. Az elkövetkező évtized legnagyobb kihívása lesz a valóban személyre szabott terápiás stratégia kidolgozása, amelynek során a genetikai ismereteinket és a terápiás lehetőségeket integrálva elérhetjük, hogy minden beteg a saját tumorprofiljának megfelelő gyógyszert kaphassa.

A négy hatástani csoportban újonnan törzskönyvezett myelomaellenes gyógyszerek bevezetése – a kórkép gyógyíthatatlansága ellenére – jelentős új reményt ad érintett betegeinknek. Jelenleg a bőség zavarával és a finanszírozás nehézségeivel küzdünk a második leggyakoribb hematológiai malignitás kezelése során.

Az immunonkológiai terápia, jelesül az immunellenőrzőpont-útvonalak, még pontosabban a citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein-4 (CTLA-4) és a programozott sejthalál-1 (PD-1) terápiás gátlása paradigmaváltást eredményezett a szolid tumorok terápiájában. A lymphomák különböző típusai immunológiai érzékenységük alapján ugyancsak célcsoportjai lehetnek az említett kezelési formának, amit az előzetes vizsgálati eredmények bizonyítanak is.

A Nature Biomedical Engineering folyóiratban jelent meg az a közlemény, amelyben mesterségesen szerkesztett peptidek által kiváltott fokozott antitumor-válaszról számoltak be emlőrákos egér modellszervezetekben.

Kis dózisban alkalmazható új magyar rákellenes gyógyszermolekula-jelöltet fejlesztettek ki az ELTE Szerves Kémiai Tanszék munkatársai.

Mára egyre pontosabb képet kapunk a sugárkezelés immunrendszer-moduláló hatásáról, immunterápiával való kombinálhatóságáról, valamint a kezelés hatékonysága tekintetében szinergistának mondható hatásáról is.

Az utóbbi két évtizedben a kemoterápia és a monoklonális antitestek kombinációinak elterjedése nyomán javult a metasztatikus colorectalis carcinomában szenvedő betegek túlélése. Továbbra sem megoldott azonban azoknak a betegeknek a kezelése, akiknek betegsége az engedélyezett szerekkel szemben refrakternek bizonyul, vagy azokkal szemben intolerancia áll fenn.

Az áttétes vesesejtes carcinoma (mRCC, metastatic renal cell carcinoma) kezelése jelentős fejlődésen ment át az utóbbi két évtizedben, kezdetben a célzott terápiák, később a checkpoint-inhibitorok bevezetésével.

A hemofagocitás szindrómák ritka, sokszor kezelés ellenére halálos kórképek. Hátterükben károsodott NK-sejt- és citotoxikus T-sejt-funkció áll, aminek következtében a makrofágok és a T-limfociták aktivációja és kontrollálatlan proliferációja jön létre. A klinikai képet a proliferáló makrofágok okozta hemofagocitózis és a citokin-túlprodukció okozta szöveti károsodás uralja.

A CDK4/CDK6 inhibitorok – palbociklib, abemaciklib és ribociklib – daganatellenes aktivitása nem csak a sejtciklus tumorsejtekben való blokkolására vezethető vissza, hanem abban immunmoduláns folyamatok egész sora is szerepet játszik.