A táplálásterápia a modern, bizonyítékokon alapuló orvosi ellátás alapvető eleme, amelynek célja az egyén aktuális igényeihez igazított energia- és tápanyagszükséglet biztosítása. Napjainkban a komplex betegellátás alapvető részét képezi; a mortalitási valamint morbiditási mutatókra gyakorolt hatása messze túlmutat a klasszikus értelemben vett “alultápláltság” rendezésén. Nemzetközi ajánlások és irányelvek hangsúlyozzák, hogy a nem megfelelő tápláltsági állapot már a betegségek korai stádiumaiban befolyásolja a prognózist, növeli a szövődmények előfordulását és rontja az életminőséget. Az alapellátásban dolgozó egészségügyi szakemberek kulcsszerepet töltenek be a veszélyeztetett betegek azonosításában, a táplálásterápia indikációjának felállításában és a hosszú távú gondozásban.

A sikeres táplálásterápia nem csak az egyénre, hanem az egészségügyi költségvetésre is pozitív hatással van. A tápláltsági állapot javítása csak megfelelő beteg együttműködéssel érhető el. Ehhez nekünk, egészségügyi dolgozóknak ismernünk kell a sikertelenséghez vezető tényezőket és az azok kiküszöbölését célzó beavatkozási lehetőségeket. Ezek a tényezők összefügghetnek a beteg környezetével, családjával és az ellátó egészségügyi személyzet tudásával, hozzáállásával is. Vannak a beteg egyéni adottságaiból adódó befolyásoló tényezők és az alkalmazott tápszerek tulajdonságai sem semlegesek a siker szempontjából. 

Olyan MI-vel támogatott platformot hoztak létre, amely a genomikai, képalkotó és klinikai információk integrált elemzésével támogathatja a terápiás döntéshozatalt.

Májfibrózisos állati modellszervezetekben a kezelés csökkentette a májkárosodás mértékét, mérsékelte a betegség kialakulásáért felelős molekulák jelenlétét, és visszaszorította a kollagénrostok felhalmozódását.

Az új részecskék monoterápiában is hatékonyak, de más immunterápiás módszerekkel együtt alkalmazva igen jelentős szinergikus hatást fejtenek ki.

Július elsejétől Polony Gábor vezeti a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáját.

A nyelőcső betegségeiben szenvedő betegek számára jelenleg csak kevés hatékony kezelési lehetőség áll rendelkezésre. A gyógyszerek célzott eljuttatása ebbe a szervbe technikailag nehéz és gyakran jár nemkívánatos mellékhatásokkal.

A tüdőtranszplantáció az elmúlt 30 év műtéttechnikai és gyógyszeres kezelésének fejlődésével elérhető terápiás lehetőséggé vált a végstádiumú légzési elégtelenségben szenvedő betegek részére, miután már minden konzervatív terápiás lehetőség kimerült. A magyar betegek eddig a Bécsi Orvostudományi Egyetem mellkassebészetén kerültek műtétre, azonban kivizsgálásuk és utógondozásuk már évek óta Magyarországon folyik.

Daganatsejtek egyedi vizsgálatára dolgoztak ki a MI-t alkalmazó, a vizuális jellemzők mellett a molekuláris tulajdonságokat is elemző módszert a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban.

A testtömeg és testmagasság mellett a derékkörfogatot is figyelembe vevő testalkatindex (ABSI) potenciális előrejelzője az artritisznek, különösen az oszteoartritisznek.