A gyermekreumatológiai betegségek közül a leggyakoribb krónikus gyulladásos kórkép, a Juvenilis Idiopathiás Arthritis (JIA), amelynek értelmezését patomechanizmusának mélyebb megértése, valamint a képalkotó diagnosztikai módszerek fejlődése új alapokra helyezte.
A CTLA4-, PD1- és PDL1-gátlók egyre szélesebb körben alkalmazott immunellenőrzőpont-gátlók az onkológiában. Alkalmazásukkal igen tartós és kifejezett javulást tapasztalunk a túlélési mutatókban. Mellékhatásukként autoimmun betegségek is megjelenhetnek, melyek miatt a mellékhatás-menedzsmentben szemléletváltásra volt szükség.
Már nem immunszuppresszióról beszélünk, hanem sokkal inkább immunmodulációról, ami arra utal, hogy egy finomabbra hangolt terápiás arzenál van a kezünkben – nyilatkozta lapunknak dr. Szamosi Szilvia, az MRE Északkelet-magyarországi Szekciójának elnöke.
2018-ban az EULAR-on (European League Against Rheumatism) belül megalakult egy 32 fős nemzetközi munkacsoport, amelynek vezetője Prof. Dr. Nagy György, a Semmelweis Egyetem Reumatológiai és Klinikai Immunológiai Tanszékének vezetője. A munkacsoport első lépésként definiálta a nehezen kezelhető (difficult-to-treat) betegcsoportot, majd a nehezen kezelhető rheumatoid arthritises (RA) betegek kezelését segítő két átfogó és 11 specifikus ajánlást fogalmazott meg.
A célzott terápiák, így a biologikumok (bDMARD) és a szintetikus célzott betegségmódosító gyógyszerek (tsDMARD) nagy áttörést hoztak a gyulladásos reumatológiai kórképekben, így rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek kezelésében. Új dimenziók nyíltak meg a betegek és kezelőorvosaik előtt.
A rheumatoid arthritis (RA) az ízületek gyulladásos megbetegedése, gyakran jár együtt egyéb szervek, így a szem érintettségével. A leggyakoribb szemtünetek RA-ben a száraz szem tünetcsoport, episcleritis, scleritis, keratitis, uveitis, retinális vasculitis. A cornea, sclera és ízületek hasonló szerkezete, illetve a gyulladás során kialakuló közös patofiziológiai folyamatok, mint vasculitis, immunkomplex-lerakódás, kollagenázfelszabadulás magyarázzák a tünetek együttes előfordulását.
A Castleman-betegség (CD) vagy angiofollicularis limfoid hyperplasia ritka betegség, egy olyan poliklonális lymphadenopathia, ahol a nyirokcsomók megnagyobbodásának hátterében számos különböző klinikai és patológiai kép állhat. A Castleman-betegség etiológiája továbbra is ismeretlen. Az unicentrikus (UCD) betegségformák prognózisa kiváló, szinte minden beteg meggyógyul. A multicentrikus formák (MCD) esetében a HHV-8-pozitív betegségek rosszabb prognózissal társulnak, mint az idiopátiás formák.