A tüdőfibrózis kezelésében az EB engedélye több mint egy évtized után az első új terápiás lehetőséget jelenti idiopátiás tüdőfibrózis és több mint öt év után az elsőt progresszív tüdőfibrózis esetén az Európai Unióban.
A dohányzás visszaszorítása, a korai felismerés, a szervezett betegutak, az új terápiákhoz való hozzáférés és az egészségügyi adatok jobb felhasználása egyszerre igényel szakmai és szakpolitikai lépéseket.
Az ILD-k korszerű diagnosztikai algoritmusában a nagy felbontású mellkasi CT-nek központi szerepe van, emellett elengedhetetlen a komorbiditások aktív keresése és kezelése. Az optimális ellátás az ILD-specifikus terápia és a társbetegségek együttes, személyre szabott menedzsmentjével érhető el.
A hazai szűrőprogramról, a COPD és a tüdőrák összefüggéseiről, valamint a tüdőgyógyászatban zajló gyógyszerfejlesztési és digitális paradigmaváltásról kérdeztük Horváth Ildikót, a DE Tüdőgyógyászati Klinikájának vezető professzorát, az OKPI kutatási és oktatási igazgatóját.
Az intersticiális tüdőbetegségek (ILD) pontos prevalenciája nem ismert, becslések szerint 7–34 ezrelék között mozog, vagyis Magyarországon 700–3400 embert érinthet. A pontos diagnózis felállításához szoros együttműködésre van szükség a multidiszciplináris ILD-team és a betegek között.
A hazai pulmonológiai rehabilitációval foglalkozó központokban született közleményekből tallózva röviden bemutatjuk, hogy krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), intersticiális tüdőbetegségek (ILD), idiopátiás tüdőfibrózis (IPF), illetve tüdőtranszplantáció esetén milyen eredmények érhetők el pulmonológiai rehabilitációval.