Hogyan befolyásolják a tápanyagok és az élelmiszerek különböző összetevői a gének átíródását, a fehérjék bioszintézisét és az anyagcserét – az ezzel foglalkozó nutrigenomika manapság a táplálkozástudomány legforróbb területe. A cél itt is az egyedi genetikának legmegfelelőbb „környezet”, az egyénre szabott táplálkozás kialakítása, ahogy a farmakogenomika célja is az egyénre szabott gyógyszerezés létrehozása.

Hol a helye a táplálkozástudománynak? Ha feltesszük a kérdést, hol a helye napjainkban a korszerű gyógyeljárások között a dietetikának, előbb meg kell határoznunk a dietetika célját. Ez pedig egyértelműen a betegségekhez társuló anyagcserezavarok korrigálása vagy kivédése, ami többféle dietoterápiás eljárást foglal magában, mert „minden kórállapot a beteg testére szabott egyéni diétát követel meg” (Hippokratész).  A dietoterápia, más tudományágakhoz hasonlóan, állandóan fejlődik. A diagnosztikai módszerek, az élelmiszer-tudomány és az intermedier anyacsere- vizsgálatok rohamos fejlődése újabb és újabb szempontokra hívják fel a figyelmet, ezek pedig újabb és újabb dietoterápiák bevezetését teszik szükségessé. Vizsgálatainkban nyilvánvalóvá vált, hogy a mai alacsony gabona eredetű élelmirost-fogyasztás mellett, ami számos betegségben (divertikulózis, vatagbéldaganat stb.) oki tényezőként is szerepel, szoros összefüggés mutatható ki az alacsony élelmirost-, és az alacsony kálium-, magnézium-, cink- és mangántartalom között. A kiőrlés folyamán nemcsak ezek az életfontos ásványi anyagok vesznek el, hanem olyan szterinek is, mint a sztigamaszterin, a béta-szitoszterin, a kampaszterin, amelyek a sejthártyába épülve a sejtek átjárhatóságának stabilitását biztosítják. Ezért a korszerű dietoterápiában a táplálkozási piramis alapját képező gabonafélékből csak a teljes őrlésűek maradhatnak. A fehér lisztből készült termékek felkerülnek a piramis csúcsába, a mérsékelten ajánlható élelmiszerek közé.