Az elhízottak és túlsúlyosak 60-70 százaléka nem ismeri fel, hogy túl sokat eszik. Az obezitás következtében mintegy 200 féle szövődmény alakulhat ki, 5-7 évvel megrövidítve az érintettek várható élettartamát.
A diagnosztika és a terápiák robbanásszerű fejlődése mára lehetővé tette, hogy önálló betegszervezete legyen a tüdőrákos betegeknek. Míg néhány évtizede a túlélés maximum egy év volt, mára akár 5-10 év is lehet.
A neurokognitív zavarok egyre nagyobb kihívás elé állítják az egészségügyi ellátást. Hazánkban is aluldiagnosztizált, hiányosan felismert, hiányosan kommunikált, alulkezelt és alulgondozott a demencia. A háziorvosok szerepe kiemelkedő a korai felismerésben és a demenciával élők gondozásában. A kompetenciahatárok betartása mellett növelni kell a rizikócsoportba tartozók szűrési gyakoriságát, a betegvezetésben javítani kell a kognitív, a pszichés és viselkedési (BPSD) tünetek kezelési gyakorlatát a háziorvosok körében.
Az alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók az egyik legjobb eszközt jelentik a kognitív viselkedésterápia fontosságának szemléltetésére. Ezekkel az alap- és szakellátásban dolgozó szakemberek hatékonyan támogathatják a túlsúlyos páciensek testsúlykontrollját.
A „kettős diagnózisú” pácienst rendkívül nehéz felismerni. Gyakran csak a két probléma egyikét azonosítják. A mentális rendellenességgel diagnosztizált betegek egyik része tagadja az ivást vagy a droghasználatot, míg a másik felénél a szerhasználat elrejtheti a mentális rendellenességet.