A „kettős diagnózisú” pácienst rendkívül nehéz felismerni. Gyakran csak a két probléma egyikét azonosítják. A mentális rendellenességgel diagnosztizált betegek egyik része tagadja az ivást vagy a droghasználatot, míg a másik felénél a szerhasználat elrejtheti a mentális rendellenességet.
A sürgősségi osztályokon gyakran jelennek meg olyan páciensek, akiknél a tünettan alapján pszichiátriai betegség merül fel. A tüneti diagnózis és terápia helyett célszerű etiológiai alapú diagnózisra és lehetőség szerint oki kezelésre törekedni.
Valamennyi hagyományos antidepresszáns biztonságosnak és jól toleráltnak minősül a Parkinson-kóros betegek depressziójának kezelésében. A terápiák eredményességében a poolozott analízisek mérsékelt hasznot sejtetnek.
62%-kal jobb a terápiás együttműködése azoknak a pácienseknek, akiknek az orvosai kommunikációs képzésben részesültek. Erre a megállapításra jutottak annak a metaanalízisnek a szerzői, akik a témakör 127 publikációjának az adatait összegezték (1). Hogyan járulhat hozzá a jó kommunikáció az együttműködés javításához a fájdalomcsillapítás területén?
A cikk célja segítséget nyújtani abban, hogy a különböző pszichiátriai és neurológiai társbetegségek kialakulásakor hogyan válasszunk antiepileptikumot.
A gyermekek mintegy 30 százalékát érintik az alvászavarok, amelyeket igen kis számban derítenek fel, mert gyakorta bagatellizálják a tüneteket, és kevés a poliszomnográfiás labor.