Neuropathiáról beszélünk a perifériás vagy az autonóm idegek szerkezeti- vagy funkcionális károsodása esetén, melyek jellemzően érzészavarokat, motoros működési zavarokat vagy vegetatív diszfunkciókat eredményezhetnek.
Elsősorban az enyhe, más pszichiátriai kórképekkel még nem szövődött és szuicid veszéllyel nem járó szorongásos és depressziós betegek kezelése jön szóba az alapellátás szintjén.
A pszichiátria magyar és nemzetközi szervezetei konzekvensen igyekeznek tájékoztatni a közvéleményt és az egészségügyi hatóságokat a depressziós zavarok egyre növekvő jelentőségéről. 2005 és 2015 között Európában a depresszióval élő emberek száma 18%-kal nőtt, 2030-ra pedig a fejlett országokban az elmúlt évtizedek trendjeit alapul véve a legnagyobb betegségterhet okozó állapottá fejlődik.
A rheumatoid arthritis, mint krónikus autoimmun betegség bio-pszicho-szocio-spirituális szemléletét mára minden szakember elfogadta, a gyakorlat mégis messze jár az evidencián alapuló ajánlásoktól.
Európában 1 év alatt a lakosság több mint 50%-a szenved a fejfájás valamilyen típusától. Az emberek 70%-a élt át életében legalább egyszer valamilyen típusú fejfájást. Egyes vizsgálatok emelkedő trendet jeleznek az elmúlt évtizedekre vonatkozóan (1). A fejfájás jelentősen befolyásolja a napi teljesítőképességet. Olyannyira, hogy a World Health Organization (WHO) adatai szerint a 15−49 éves korosztályban a migrén okozza a legjelentősebb betegségterhet (2).
A gyulladásos bélbetegségekben szenvedők életminősége nagymértékben befolyásolja a betegség lefolyását, a tüneti progressziót. A tünetekhez gyakran társulnak mentális zavarok, mint a szorongás és a depresszió, melyek rontják az életminőséget, további progressziót provokálva.