A prosztatarák az Egyesült Államok férfi populációjában a leggyakrabban diagnosztizált daganatos betegség és a második leggyakoribb daganattal összefüggő halálok. A terápia központi eleme régóta az androgénmegvonásos kezelés (ADT), azonban az utóbbi 10 évben kifejlesztették az androgénreceptor-útvonalgátlókat (ARPI-k) is.

A ¹⁷⁷Lu-PSMA-617 szelektíven a prosztataspecifikus membrán antigént (PSMA) expresszáló sejtekhez juttat el β-sugárzást. Ez a radioligand kezelés bíztató biokémiai és radiológiai válaszarányokkal társult számos korai fázisú vizsgálatban, csökkentette a fájdalmat és alacsony fokú toxicitást mutatott az olyan áttétes, kasztrációrezisztens prosztatarákban szenvedő betegeknél, akik progressziót mutattak standard terápiát követően.

Az új antitest több fronton támadja a tumorokat: gyengíti magát a daganatot, erősíti az immunválaszt, és képes letörni a terápiarezisztenciát.

A nemrégiben publikált eredményű SEQUENCE vizsgálat azt vette górcső alá, hogy Crohn-betegségben milyen hatásosságot és biztonságosságot kínál a két hatóanyag.

A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus reumatológiai kórkép, prevalenciája megközelítőleg 1/1000-re tehető. A JIA gyakran felnőttkorban is folytatódik és hosszú távon szignifikáns morbiditást eredményezhet, beleértve a testi fogyatékosságot is.

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) számos komorbiditással társulhatnak. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek az IBD-s betegek fokozott vénás és artériás tromboembóliás rizikójára, melynek hátterében a megváltozott patofizológiájú véralvadási kaszkád véleményezhető.

A ritkán előforduló neuroendokrin daganatok többnyire a tápcsatorna és a tüdő területén találhatók, és attól függően, hogy termelnek-e valamilyen hormonhatású anyagot, funkcionáló és nem funkcionáló altípusokat különböztethetünk meg.

A 3. fokozatú neuroendokrin tumorok (NET G3) a magas malignitású neuroendokrin daganatok körülbelül 20%-át teszik ki, és ezen entitás közelmúltbeli azonosítása számos megválaszolatlan kérdést vetett fel a kezeléssel kapcsolatban. Ezeknek a betegeknek a prognózisa rosszabb, mint az 1-2. fokozatú jól differenciált NET-ben szenvedőké, de jobb, mint a 3. fokozatú rosszul differenciált neuroendokrin karcinómában szenvedőké. A jelenlegi konszenzusos nyilatkozat célja, hogy eloszlassa a bizonytalanságokat, és feltárja a NET G3-as betegek kezelésében rejlő kielégítetlen igényeket.

Mivel az előrehaladott stádiumú vagy a kiújult eseteknél a kemoterápia eredményessége korlátozott, nagy várakozás övezte a biológiai terápiák bevezetését, amelyek az elmúlt 10-15 évben fokozatosan bekerültek az ellátási protokollokba.

A derékfájás komplex fájdalom szindróma, kialakulásában a hagyományos nociceptív mechanizmusok mellett jelentős neuropáthiás és nociplasztikus komponensek is szerepet játszanak. A neuropáthiás fájdalom alul kezelt és alul diagnosztizált, ami kihívást jelent a hatékony kezelésben és jelentős terhet ró az egészségügyi rendszerekre.