A szívelégtelenség kezelésében az elmúlt években, évtizedekben egy sikerkorszaknak lehettünk szemtanúi, hiszen számos randomizált kontrollált vizsgálat igazolta különböző készítmények mortalitás- és morbiditáscsökkentő hatását a szívelégtelenség fenotípusainak teljes spektrumán. A napi klinikai gyakorlatban az egyértelmű ajánlások, evidenciák ellenére a prognózismódosító gyógyszeres terápia alkalmazási aránya szuboptimális. Jelen összefoglalónkban a mineralokortikoid-receptor-antagonisták szívelégtelenség kezelésében betöltött szerepét, alkalmazásának gyakorlati megfontolásait tárgyaljuk.

Az Európai Kardiológusok Társasága (ESC) 2021 augusztusában az éves konferenciáján újította meg a korábbi, 2016-ban kiadott, a szívelégtelenség (SZE) kezelésére vonatkozó irányelveit (1,2).

A PROVE-HF vizsgálat igazolta, hogy azoknak a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelen (HFrEF) betegeknek származik előnye a szívelégtelenség kezeléséből, akiknél jelentős NT-proBNP csökkenést lehet elérni viszonylag rövid idő alatt, és az NT-proBNP-t sikerül alacsonyan tartani.

A Covid-19-pandémia a klinikai vizsgálatok, így a szívelégtelenség kapcsán végzett vizsgálatok szervezését és lebonyolítását is megnehezíti, ami akár a reménykeltő terápiás lehetőségek alkalmazásának késleltetését vagy akár teljes elvetését is eredményezheti.

Miközben a szívelégtelenség definíciója orvos-generációnként változik, abban mindenki megegyezik, hogy a diagnózis alapja a dyspnoe és az oedemaképződés észlelése.

A krónikus szívelégtelenség incidencia s prevalencia az elmúlt évtizedben tovább emelkedett, progrediáló, rossz prognózisú betegség, mely gyakran, főleg 65 év felett, igényel kórházi ellátást.

Az új terápiás lehetőségek ellenére a szívelégtelenségben szenvedők korai hirtelen halála, különösen csökkent ejekciós frakcióval élők esetén (HFrEF), még mindig nagyon magas.

A PROVE-HF vizsgálat igazolta, hogy azoknak a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelen betegeknek származik előnye a szívelégtelenség kezeléséből, akiknél jelentős NT-proBNP-csökkenést lehet elérni viszonylag rövid idő alatt és az NT-proBNP-t sikerül alacsonyan tartani.

A Magyar Diabetes Társaság közelmúltban publikált felmérése (3) során 152 678 cukorbeteg és 305 356 illesztett kontroll adatainak elemzése történt. 2-es típusú cukorbetegek esetén szignifikánsan nagyobb kockázatot találtak az összmortalitás, myocardialis infarktus, stroke tekintetében. A cukorbetegek nagyobb kockázata korfüggőnek bizonyult a halálozás, a szívinfarktus és stroke esetében, a fiatalabb betegeknél a 2-es típusú cukorbetegek csoportjában a - nem diabéteszes személyekkel összehasonlítva - nagyobb volt a kardiovaszkuláris kockázat. A szerzők véleménye alapján a fiatalabb cukorbetegek fokozottabb kockázata miatt a megelőzésre nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Nyilvánvaló a N, hogy a hazai és nemzetközi ajánlásokban a kardiovaszkuláris szemlélet, a kezelés biztonságossága fontos szempont volt. Közismert a rosiglitazonnal kapcsolatos széleskörű vita az irodalomban, amely a szer alkalmazása kapcsán észlelt nagyobb szívizom- infarktus kockázat lehetőségét érintette, és a gyógyszer mindennapi forgalomból történt kivonását eredményezte (4). Mind az amerikai (5), mind az európai (6) gyógyszerhatóság a gyógyszer gyártók számára elrendelte, hogy új antidiabeticus készítmény forgalomba hozatala előtt speciális – tervezett, a kardiovaszkuláriskockázat elemzéssel összefüggő, és erre irányuló – klinikai vizsgálatot kell végezni.

Az Európai Kardiológus Társaság által kiadott 2016-os szívelégtelenség ajánlásban egy új gyógyszerkomplex került bevezetésre a szisztolés szívelégtelenség bázisterápiájának részeként.