Több ezer felbőszült orvos vonult az utcára Kairó szívében, hogy az őket érő rendőri túlkapások ellen tiltakozzanak. Az egészségügyi miniszter lemondását követelték, és további megmozdulásokat helyeztek kilátásba.
Nem sok példa akad az elmúlt ötven évből osztrák orvostüntetésre, különösen sztrájkra. A békének most vége: az Osztrák Orvosi Kamara rendkívüli közgyűlése egyhangú szavazással úgy döntött, hogy június 16-ra sztrájkot hirdet, és a labdarúgó Eb kellős közepén Ausztriában valamennyi család- és szakorvosi rendelő zárva maradt. Mintegy 15 ezren szüneteltetik a rendelést.
Nem sok példa akad az elmúlt ötven évből osztrák orvostüntetésre, különösen sztrájkra. A békének most vége: az Osztrák Orvosi Kamara rendkívüli közgyűlése egyhangú szavazással úgy döntött, hogy június 16-ra sztrájkot hirdet, és a labdarúgó Eb kellős közepén Ausztriában valamennyi család- és szakorvosi rendelő zárva marad. Mintegy 15 ezren szüneteltették a rendelést.
A kormány egészségügyi reformja elleni elkeseredett harc e végső eszközeként emlegetett intézkedés némiképp enyhébb változata annak, amit nemrégiben terveztek. Korábban ugyanis legalább háromnapos munkabeszüntetést emlegettek, ha a kormány – tiltakozásukat figyelmen kívül hagyva – az eredeti reformtervezetet fogadja el és terjeszti a parlament elé. Elszántságukat a június elején megtartott, mintegy nyolcezres tömegtüntetés is nyomatékosította, ám mindhiába: a kormány a legfájóbb pontokat nem hagyta ki a törvényből, s ezek megtorpedózására most már igen kevés a lehetőség. Az egészségügyi reformtervezet elsődleges célja a takarékoskodás, különös tekintettel az egészségpénztárak (osztrák elnevezéssel betegpénztárak) súlyos eladósodottságára. A változtatások szükségességét érzékeli ugyan valamennyi orvos és kamarai vezető, s vannak is javaslataik a megoldásra, ezek azonban nem esnek egybe a kormány elképzeléseivel. Érthetetlennek és sértőnek találják az orvosok, hogy senki nem válaszolt javaslataikra, az egészségügyi kabinet nem hallgatta meg őket, a kormány igazi döntéshozóival, Gusenbauer kancellárral, Molterer pénzügyminiszterrel, valamint tanácsadóikkal még csak nem is találkozhattak. Velük csupán Andrea Kdolsky egészségügyi miniszter közvetítésével tarthattak kapcsolatot – ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni. A reformtervezet elsődleges célpontja a családorvosi hálózat, amely a kormányzati illetékesek szerint nem működik elég gazdaságosan. Velük a betegpénztárak azon keretmegállapodás alapján kötnek szerződést, amelyet az orvosi kamara harcol ki: ez tartalmazza az egyes vizsgálatokért, orvosi szolgáltatásokért elszámolható tarifákat. A szerződések változatlanul hagyása mellett a kamara meghatározott időnként a tartalmi részt, tehát a térítési összegeket újratárgyalja, és igyekszik azokat az inflációhoz igazítani: olyan méltányos honoráriumrendszert kidolgozni, amely a szerződött orvosok számára nemcsak a fennmaradást, hanem rendelőjük és eszközeik fejlesztését is lehetővé teszi. Az elmúlt években a pénztárak, illetve a kilenc tartományi és összesen tíz ágazati kasszát átfogó Társadalombiztosítási Intézmények Főszövetségének eladósodása, a költségek rendkívüli emelkedése miatt több intézkedést is foganatosítottak – egyetértésben a kormánnyal. Igyekeztek például kordában tartani a gyógyszerkiadásokat: az orvosokat fokozottan a generikumok alkalmazására szorították. Szankciókat is kilátásba helyeztek a túlköltekező orvosok ellen, ilyen büntetésre azonban gyakorlatilag nem volt még példa. Az orvosok szakmai megítéléséről öt éve külön szervezet gondoskodik: az orvosi kamara és az egészségügyi minisztérium közösen hozta létre az ÖQMED minőség- ellenőrző testületet, amely nemrégiben ezer rendelőről állapította meg, hogy nem képes eleget tenni a követelményeknek. A hibák kijavítása, a hiányosságok pótlása a rendelők számára elkerülhetetlen; ha a helyzet nem változik, bezárják őket. A kormány kevesli ezeket az intézkedéseket, már csak azért is, mert a pénztárak hiánya az elmúlt évben csillagászati rekordot döntött, összességében meghaladta a 350–400 millió eurót. Egyedül Bécs 150 millióval „dicsekedhet”, vagyis az orvosok nem gyakorolnak kellő önmérsékletet. A kormány reformja első lépésként 450 millió euró áthidaló segélyt nyújtana, amit 2012-ig részletekben utalna át (az idén 150 milliót). Ez a nagyvonalú segítség azonban nem feltétel nélküli: követelmény az átszervezés, igaz, a pénztárak felsőbb szerveként létrehozandó holdingról egyelőre nincs megállapodás. A pénztárak évente kétmilliárd eurót költenek a velük szerződött mintegy 15 ezer orvosra: ezen a tételen az előirányzat szerint évi 163 milliót lehetne megtakarítani a feleslegesnek ítélt vizsgálatok elhagyásával. Az orvosok szerint ez a takarékosság azonban nem szolgálná a betegek javát. Az orvosokra vonatkozó intézkedések közül a legsúlyosabb, hogy a kormány a velük kötött szerződéseket határidőssé tenné. Öt év után csak akkor hosszabbítanák meg azokat, ha az állami ellenőrzés szakmailag és gazdaságossági szempontból is kielégítőnek találná a működést. Szerződést a minisztériumi elképzelés szerint a jövőben az orvosi kamara és a pénztárak közötti keretszerződés nélkül, azaz annak hiányában is lehetne kötni. Ezzel nemcsak a kamara érdek-képviseleti szerepe gyengülne, hanem egyfajta bizonytalanság alakulna ki. Egy másik takarékossági elképzelés ugyancsak elfogadhatatlan az orvosok számára. Mivel a pénztárak gyógyszerkiadásai ijesztően megnőttek, a kormány nem a gyógyszer, hanem a hatóanyag felírását engedné az orvosoknak – az ennek megfelelő gyógyszert a patikus adná a páciensnek. Csupán egy pontban engedett a kormány, fejet hajtva a tiltakozások előtt: mégsem kötelezik majd az orvosokat arra, hogy minden vizsgálat után tételes számlát adjanak a betegeknek. Walter Dorner kamarai elnök drámai szavakkal ecseteli, milyen veszély fenyegeti Ausztria világszerte elismert egészségügyi rendszerét. Úgy véli, a körzeti orvosi ellátás a reform nyomán szűkülni fog, ha kevesebb lehetőség marad a szakorvosi és laboratóriumi vizsgálatra, így előbb-utóbb többen kerülnek kórházba. Ami a kórházak fenntartását illeti, arra nem vonatkozik a mostani reform és az ellene kialakult tiltakozás. Ez az egyik fő kifogása a reformelképzeléseket górcső alá vevő Állami Számvevőszéknek. A másik, hogy nem lévén egységes finanszírozás (eltérő forrásból fizetik a kórházak fenntartását és a körzeti orvosokét), nincs mód a kettősségek kivédésére. Ha tehát reform, akkor az egységes finanszírozási rendszer bevezetésével kellene kezdeni – állítják a számvevők, akik érdemesnek tartanák eltűnődni azon, vajon nem túl sok-e a 100 lakosra jutó 6,1 kórházi ágy (OECD-átlag: 100/3,9). És rendjén van-e az, hogy minden negyedik osztrák évente egyszer befekszik valamelyik kórházba – holott sokuk számára elegendő lenne az ambuláns kezelés. Sőt, becslések szerint 400 ezer kórházi beteg gyógyulását egyenesen jobban szolgálná a háziorvosi ellátás. Ez a téma azonban most nincs napirenden Ausztriában, ahol a rendelőt fenntartó háziés szakorvosok küzdenek azért, hogy jobban elláthassák feladataikat. A június 16-i sztrájk nem is az utolsó a tiltakozások sorában: június 26-ra és 27-re, majd július 7-re, 8-ra és 9-re újabb munkabeszüntetést hirdettek meg. Július 7-én pedig ismét nagygyűlést tartanak – hátha a törvény július közepére tervezett parlamenti szavazását még sikerül befolyásolniuk.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?