Az öregedés során lelassuló glimfatikus rendszer újraindítása segíthet számos neurodegeneratív betegség leküzdésében.

A neurológiai eredetű mozgászavarok az idősödő társadalomban egyre nagyobb kihívást jelentenek. Annak ellenére, hogy viszonylag ritka előfordulásúak, a prevalenciaadatok alapján a legtöbb egészségügyi szolgáltató a praxisa során találkozni fog ezekkel. A betegek életminőségét jelentősen befolyásoló kórállapotok felismerése számos differenciáldiagnosztikai és terápiás nehézséget okozhat, illetve kezelésük sok esetben multidiszciplináris csapatmunkát és speciális szaktudást igényel. Ezt a munkát segítik a folyamatosan fejlesztett szakmai irányelvek, nemzetközi konzorciumok és a szakmai szervezetek által szervezett folyamatos továbbképzések. Jelen összeállításban a leggyakoribb kórképek differenciáldiagnosztikai szempontjait ismertetjük.

A fejfájás a leggyakoribb panaszok közé tartozik. Kóreredet szempontjából önálló fejfájásokat és más betegségek következtében megjelenő (tüneti) fejfájásokat különítünk el. Az önálló fejfájások a szerkezetileg ép idegrendszer működészavarának következtében alakulnak ki; legfontosabb képviselőjük a migrén.

A tenziós típusú fejfájás a leggyakoribb elsődleges fejfájásbetegség és egyben a leggyakoribb neurológiai kórkép világszerte. Patomechanizmusa nem teljesen tisztázott, genetikai, perifériás és centrális mechanizmusok állhatnak a betegség hátterében.

Időben felismerve és kezelve elkerülhető a gyermekkori súlyos gerincferdülést korrigáló műtétek egy része.

Új, teljes csavarstimulálással kiegészített neuromonitorozási rendszert vezettek be a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Idegsebészeti Klinikán.

A Rehabilitációs Klinika igazgatója szerint a betegút nem ér véget a műtő ajtajában, sőt, még a rehabilitációs osztályokon sem.

A transzkraniális fotobiomoduláció (PBM) új és nagyon ígéretes megközelítés a demencia és különösen annak leggyakoribb típusa, az Alzheimer-kór kezelésére.

A fájdalom definíció szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, ami szöveti károsodáshoz köthető. A krónikus fájdalom 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló vagy visszatérő állapot. A krónikus fájdalmakat elsődleges és másodlagos csoportba oszthatjuk.

A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus reumatológiai kórkép, prevalenciája megközelítőleg 1/1000-re tehető. A JIA gyakran felnőttkorban is folytatódik és hosszú távon szignifikáns morbiditást eredményezhet, beleértve a testi fogyatékosságot is.