Az elhízással összefüggő magas vérnyomás mögött meghúzódó mechanizmusok összetettek és sokrétűek, és többek között magukban foglalják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer/szimpatikus idegrendszer túlaktiválását, az adipokinek túlzott stimulációját, az inzulinrezisztenciát, az immunrendszer diszfunkcióját, a vese-, szív-, és zsírsejtek strukturális/funkcionális változásait.

Az erectilis diszfunkció (ED), magyar nevén merevedési zavar a férfiak egyik leggyakoribb szexuális működési zavara. Az előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik, a férfiak egyharmadát érinti élete során. Negatív hatással van az intim kapcsolatokra, az életminőségre és az önbecsülésre. A legtöbb esetben a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat elegendő a diagnózis felállításához.

A magasvérnyomás-betegség a civilizált emberiség egyik népbetegsége. Az életkörülményeink gyors és látványos megváltozásával egyre újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnie az emberi szervezetnek. Genetikai hátterünk, így élettani alkalmazkodóképességünk azonban évszázadok óta nem változott.

A világon 537 millió felnőtt (20–79 éves) él cukorbetegségben. Ez a szám az előrejelzések szerint 2030-ra 643 millióra, 2045-re pedig 783 millióra emelkedik. A cukorbetegség 6,7 millió halálesetért volt felelős 2021-ben. Cukorbetegség miatt 5 másodpercenként hal meg egy beteg. A cukorbetegség ekkor legalább 966 milliárd dollárnyi egészségügyi kiadást okozott – ez 316%-os növekedés az elmúlt 15 évben.

A béta adrenerg receptor blokkolók már az 1960-as évek óta gyakran alkalmazott gyógyszerek a mindennapi klinikai gyakorlatban. Az egyes szerek eltérnek a farmakokinetikai és farmakodinámiás tulajdonságaik alapján.

Az erectilis dysfunkció egyre gyakrabban kerül napvilágra egyrészt, mert a férfiak gyakrabban mernek beszélni róla, másrész a javuló terápia is bátorítólag hat. miatt. A kardiovaszkulási betegségek nagy száma igényli a beta-blokkolók alkalmazását, főleg társbetegségek esetén a mellékhatásokat nem vagy alig okozó harmadik generációs csoportból.

A szimpatikus idegrendszernek fontos szerepe van a hipertónia, a diabétesz mellitus, a metabolikus szindróma, a szívelégtelenség és a veseelégtelenség patogenezisében is. A legújabb szemlélet szerint a hipertónia egy szindróma, ami magában foglalja a vérnyomás emelkedését, az egyénre szabott kardiovaszkuláris rizikót és a célszervkárosodásokat. Egy 2000-ben publikált adat szerint a világon összesen kb. 972 millió magasvérnyomásos beteg volt, és ez a szám 2025-re 1,56 milliárd lesz, ami a világ felnőtt lakosságának kb. 29%-át érinti. Patogenezise nagyon összetett, de a fokozott szimpatikus aktivitás ennek az egyik legfontosabb része.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség(COPD) a tüdő kis légutainak krónikus gyulladásos betegsége, amely köhögéssel, váladékképződéssel, nehézlégzéssel és gyakori légúti megbetegedéssel jár. A légúti obstrukció fennállásának diagnózisa a FEV1/FVC<0,7 hányadoson, míg az obstrukció súlyossága a referencia FEV1-értéktől való eltérésen alapul.

A szív-érrendszer működésének szabályozása részben a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszeren keresztül, részben – szoros kölcsönhatásban az idegrendszerrel – hormonális hatásokon keresztül érvényesül. E bonyolult mechanizmus működésének megismerésében egy Ahlquist nevű gyógyszervegyésznek vannak elévülhetetlen érdemei.

Miközben a szívelégtelenség definíciója orvos-generációnként változik, abban mindenki megegyezik, hogy a diagnózis alapja a dyspnoe és az oedemaképződés észlelése.