A primer dysmenorrhoea gyakori, sok esetben nem diagnosztizált, de kezelhető kórállapot.

A polycystás ovarium szindróma (PCOS) egy endokrin és metabolikus kórállapot, mely a praemenopausalis korú nők akár 20%-át is érintheti. A betegség etiológiája többtényezős és jórészt feltáratlan. A tünetegyüttes jellemzője a hyperandrogenismus, valamint a petefészkek működészavara és polycystás morfológiája (PCOM, polycystic ovarian morphology).

E nehezen diagnosztizálható és kezelhető fájdalmas kórállapot a szekunder dysmenorrhoea leggyakoribb oka fiatalkorban.

A menarche és a menopauza időpontja is döntő a később szív- és érrendszeri rizikó becslése szempontjából, írja a PharmaOnline.

Hosszú távú NSAID-használat kapcsán csökkenni látszik az összegzett rákkockázat férfiaknál, illetve a colorectalis rák rizikója mindkét nemnél.

A szérum AMH-értékei kizárólag a petefészkek öregedésének előrejelzésére és a PCOS predikciójára használhatók a klinikai gyakorlatban. Az AMH önmagában nem elégséges az anovulációs infertilitás egyes típusainak pontos elkülönítésére.

Az autoimmun pajzsmirigybetegség a reproduktív korú nők gyakori endokrin megbetegedése,  prevalenciája 5% és 15% között változik, azonban akár éveken át is rejtve maradhat.

Gyakran éppen a legkritikusabb fejlődési fázisban olyan egészségi problémák maradhatnak felismerés nélkül a serdülőkori anovuláció hátterében, melyek hosszú távú következményekkel bírnak.

Különös lények az emberek. Velük ellentétben, állati rokonaiknál a reproduktív szervek öregedése párhuzamosan zajlik a test többi részének elhasználódásával, a nőstények termékenysége nem szűnik meg jóval az élet vége előtt, hanem lassan, fokozatosan csökken. A menopauza rejtélyeiről beszélgettünk dr. Pap Károllyal, a Magyar Menopausa Társaság elnökével.