A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia.
A komponensalapú allergiadiagnosztika segítségével az allergének egyes fehérjekomponensei elleni, specifikus IgE-t lehet kimutatni a szérumból. A módszer lehetőség és mérföldkő az allergiás betegek pontosabb diagnosztikájában és célzottabb oki terápiájában.
A hipertónia megfelelő, irányelvek mentén történő ellátása – beleértve a felismerést (diagnózist) és a terápiát (célérték elérés) is – világszerte megoldatlan kérdés.
A pollen-étel allergia szindróma a gyermekek negyedét-harmadát is érintheti, és az orális allergia szindrómán túl életveszélyes szisztémás tünetekkel is járhat.
Táplálékallergia alatt az allergén elfogyasztását követő, immunmediált reakciók megjelenését értjük. Gyermekkorban a táplálék okozta hiperszenzivitási reakció előfordulása igen gyakori, diagnosztizálása pedig a rendkívül változatos tünettan miatt igen nagy kihívást jelenthet.
A Parkinson-kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után. Társadalmi, gazdasági, szociális és emberi jelentősége folyamatosan növekszik. A betegszám rohamos emelkedése figyelmeztet arra, hogy a jövőben másképpen kell megítélnünk ezt a betegséget.