Az ózondús levegő csöppet sem tiszta és egészséges, ellenkezőleg: az ózon éppen a szennyezett atmoszférában keletkezik és súlyos méreg. A világszerte mind fenyegetőbb gondról részletes tájékoztatót közölt az Eurohealth szakfolyóirat.

Halálos részecskék   A légszennyezettség egészséghatásait vizsgáló tanulmányok üzenete: a szívritmuszavar szempontjából veszélyeztetettek jobban teszik, ha távol költöznek a forgalmas utaktól.  A légszennyeződés és a mortalitásnövekedés közötti összefüggés régen, legalább az 1952. decemberi londoni szmogriadó óta ismert. A levegőben rendkívüli mértékben felhalmozódott szennyező részecskék és kén-dioxid miatt ekkor egyetlen hét alatt négyezerrel több halálesetet regisztráltak. Érdekes módon nem légzési betegség vagy szívinfarktus állt a fokozott mortalitás hátterében, hanem a hirtelen halál.   Philadelphiában 1994-ben hasonló jelenséget észleltek. Erősen és kevésbé szennyezett napokon elemezték a kórházi halálozás mutatóit. Jelentős légszennyezés idején a hirtelen halál gyakoriságnövekedése mintegy ötszöröse volt az egyéb eredetű halálesetekének. Felvetődött, hogy a nagyobb mortalitás hátterében a szívműködés idegi szabályozásában bekövetkező zavar áll. Állatkísérletekben ugyanis kimutatták, hogy az üzemanyagok elégetésekor képződő mikroszkopikus (két és fél mikron méretű) részecskék (PM 2,5) belélegeztetésekor a szívfrekvencia variabilitása (HRV) csökken, ami fokozza a hirtelen halál kockázatát.  

„Valójában senki sem látja előre a jövőt” 2054-et írunk. Már ma egyértelmű, hogy az emberi fejlődés elektromechanikus és biogenetikus útjai közül az utóbbi az „üdvözítő”. A problémát a „miként alakítsuk minél tökéletesebb lénnyé magunkat?” kérdéssel summázhatjuk: fémes-szilícium beültetésekkel, testünk ember-géppé, cyborggá alakításával, vagy a biokémia, a bio- és a nanotech vívmányait felhasználva, a DNS manipulálásával, tökéletesítésével? Mára a genetikai tervezést és a klónozást is megfelelő módon, gyógyító hatásukból kiindulva szabályozták. Az őssejteket sokirányú terápiás célokra használják. Nem váltak valóra a Gattaca-féle próféciák, hogy az emberklónok köztünk járnak, vagy születés előtt kiszűrjük utódaink „rossz” – például bizonyos betegségekre való hajlamot továbbörökítő – génjeit. Az orvostudomány réges-rég nem gyógyítás-, hanem megelőzés-központú. A nanotech nemcsak a hagyományos értelemben vett ipart kezdi eltüntetni, hanem a várható emberi élettartam kiterjesztésében is fontos szerephez jut (az évszázad közepén már százötven, 2100 körülre akár kétszáz évet is megélhetünk): egyrészt a környezetrongáló ipari tevékenységek drasztikus csökkentésével kvázi megszünteti a légszennyeződést, s élhetőbbé teszi bolygónkat, másrészt az enzim méretű nanorobotok gyógyászati tevékenységet folytatnak. Virtuálisan bármit elemeznek, atomról atomra felépítenek, agyunkkal kommunikálnak, s programozhatók arra is, hogy testünkbe jutva – lokalizálva és eltávolítva az elpusztult anyagot – a beteg sejteket regenerálják, a kórokozókat felszámolják. Semmit nem érzékelünk közben; észrevétlenül mozognak szervezetünkben a többi okos és láthatatlan beépített masina és szintetikus szerveink mellett. A robotok nanotech nélkül is egyre aktívabb egészségügyi dolgozókká válnak: a távoperáló sebészektől kezdve az ápolói tevékenységig mind több (eleinte rutinjellegű, aztán összetettebb) munkakörben alkalmazzuk őket.