A kiszervezésről és visszaszervezésről szóló előző cikkemben azt mutattam meg, hogy ezekről a döntésekről nem ideológiai, hanem hatékonysági és minőségi alapon érdemes gondolkodni. A következő hetekben konkrét példákon folytatom a vizsgálatot. Felváltva kerül sor egy-egy funkcionális háttérszolgáltatásra – takarításra, mosatásra, élelmezésre, őrzés-védelemre – és egy-egy szakmai területre, például laboratóriumi diagnosztikára, képalkotásra vagy betegszállításra. Elsőként a takarítást vesszük elő.

A biztonságos betegellátás nem ér véget a rendelő vagy a kórház ajtajában, a krónikus betegek számára pedig éppen az ellátások közötti rések jelenthetik az egyik legnagyobb kockázatot.

A Mi Hazánk Mozgalom szerint veszélybe kerülhetnek a szülők és a gyermekek jogai egy minisztériumi körlevél miatt. A Lakmusz utánajárt.

A szén-monoxid kis dózisban védőhatást fejthet ki az idegsejtekre, ezért lehet ritkább a Parkinson-kór a dohányosok körében, írja a Magyar Hírlap.

A szegedi elektrofiziológiai szívkatéteres laborban végeznek az országban először mágneses katéternavigációval beavatkozásokat.

Az elmúlt napokban az Országos Onkológiai Intézet (OOI) körüli állítólagos visszaélések kerültek a hazai egészségügyi nyilvánosság középpontjába. Az azóta előkerült dokumentumok és nyilatkozatok alapján azonban egyre kevésbé egy mellműtét vagy annak finanszírozása tűnik a történet legfontosabb elemének.

Akár súlyos problémákat, sebeket is okozhat, ha nem megfelelő módon végzik a nyiroködémás betegek kezelésének részeként a nyirokmasszázst.

Szemléletváltást ígér a gyógyításban a kiméra antigénreceptorral felszerelt T-sejt, azaz a CAR-T-terápia. A technológia messze túlmutat azon a megszokott modellen, amikor a gyógyszeripar egy újabb molekulát vagy egy következő generációs biológiai terápiát kínál a klinikusoknak és a betegeknek. Alkalmazásának a rendkívül magas költségek szabnak határt.

A kutyák agyi aktivitása az emberi önkontroll idegrendszeri jellegzetességéhez hasonló mintázatot mutat, derül ki kutatási eredményekből.

A kiszervezés Magyarországon hosszú időre politikai kérdéssé vált. A ’90-es és 2000-es években szakmai tevékenységek – dialízis, radiológia, labor, betegszállítás – kerültek külső szolgáltatókhoz, később funkcionális területek következtek, a takarítás, az őrzés-védelem, a mosatás, az élelmezés stb. Változtak az indokok is, előbb a piac felsőbbrendűségébe vetett hit, majd a konvergenciaprogram költségcsökkentési kényszere, később a központosítás és egyéb üzleti érdekek alakították a kiszervezéseket. Ideje lenne végre egyszerű szakmai kérdésként feltenni, hogy  mi éri meg a kórháznak és a finanszírozónak?