Megvizsgálva az egészségügyet Európa-szerte, megállapíthatjuk, hogy nincs egységes kórházüzemeltetési modell: sehol sem kizárólag saját állomány vagy kizárólag külső szolgáltató végzi a takarítási, karbantartási, mosodai és sterilizálási feladatokat.  A jellemző megoldás mindenütt vegyes: a mosoda és a textíliakezelés az egyik leggyakrabban kiszervezett terület, míg a műszaki karbantartásnál többnyire a hibrid modell működik. Ilyenkor minimális saját állománnyal, de jellemzően külső szakemberek bevonásával végzik a feladatokat.

Eredetileg nem a magyarországi lombikbébi-ellátás kacskaringós történetével, a magánszolgáltatók térnyerésével, majd az államtól kiszervezett ellátás állami visszavásárlásának különös körülményeivel kívántam folytatni a MedicalOnline hasábjain megjelent, ezidáig a takarítást, radiológiát és élelmezést bemutató cikksorozatomat.

 Múlt héten egy interjúban beszéltem arról, milyen nyomás nehezedett az egyetemre, hogy politikai kapcsolatokra hivatkozó vállalkozások jussanak megbízásokhoz. Az élelmezés története mutatja, hogy a szakmaisághoz való ragaszkodás pénzben is megérte.

Jelentős működési problémák léptek fel a B+N Magyarország Kft.-nél – értesült a Magyar Hang. A cég a korábban takarítási és intézményfenntartó munkákkal pályázatokon százmilliárdokat elnyerő B+N Referencia Zrt. feladatait vette át.

A Szegedi Tudományegyetem kancellárja a Partizánban elmondta, hogyan próbáltak NER-közeli cégek beszállítóvá válni az intézménynél.

Köszönöm Dóczi Tamás professzor úr hozzászólását, amely fontos kiegészítése a radiológia ki- és visszaszervezéséről írt cikkemnek. A bemutatott pécsi modell ugyanis azt igazolja, hogy a szektorsemleges finanszírozás működőképes konstrukció.

Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

A magyar képalkotó diagnosztika kiszervezése rögtön a rendszerváltás után kezdődött, hiszen a  CT, MRI, és egyéb képalkotó technológiák rapid technológiai fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni.

Közel 4,3 milliárd forintot utalt vissza az államháztartásnak az Egészségtudatossági és Pácienstájékoztatási Alapítvány.

 „A beszállító magányossága” – megkapó cím. Bevallom, én is beleborzongtam ebbe a magányba. Nehéz lehet monopolhelyzetben beszállítani az állami egészségügy jelentős részének, különösen úgy, hogy ezt a helyzetet központi közbeszerzés teremti meg. A magány kétségtelen, a versenytársak hiánya valóban magányossá teheti az embert.