A legfejlettebb társadalmakban sem optimális a nagy törési rizikójú betegek kiemelésének és kezelésének gyakorlata, míg a betegek részéről a nem megfelelő terápiás fegyelem rontja a kezelés hatékonyságát.

Az idősödéssel bekövetkező funkciócsökkenés, a betegségek okozta nehézségek, az önellátás, a segítségre szorulás, a segédeszközök és a modern technika nyújtotta segítség témakörét járja körül Boga Bálint összefoglalója.

A ritka betegség tárgyalásakor érintjük az epidemiológiai adatokat, a kóroktanban elért előrelépéseket, a tünettant, illetve a diagnosztikát, végezetül pedig a kimenetelt érdemben befolyásoló legújabb (mint például IL-6 elleni, anti-CD20 antitestek) terápiás lehetőségeket.

A nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID), köztük az ibuprofen, állati modellekben csökkentik a posztpartum emlőrák súlyosságát.

Célkitűzés
A thymus sajátos és nélkülözhetetlen mikrokörnyezetet biztosít a T-sejt-prekurzorok számára az érett, működőképes T-lymphocytákká differenciálódás folyamatában. A szervezet öregedése folyamán változik a thymus szerkezete, csökken a thymopoesishez szükséges thymus epithelialis tér kiterjedtsége, amely folyamat thymus-involúciónéven ismert. Mindemellett a malignus betegségek kezelésében alkalmazott citosztatikus kezelések szintén károsítják a thymus szerkezetét. Mindkét folyamatvégső eredménye, hogy csökken a thymusból kikerülő sejtek száma és működőképessége, amely csökkent immunfunkciót is okozhat. A fentiekből következik, hogy a csökkent immunfunkcióval rendelkező személyek számára előnyös lehet a T-sejtrekonstitúciót elősegítő stratégiák alkalmazása.

Újabb eredmények
Az alábbiakban a T-sejtes immunitás helyreállítását célzó stratégiákat, így a nemi hormonok termelésének megszüntetését, illetve a keratinocyta növekedési faktor, az interleukin-7 és az in vitro előállított progenitor T-sejtek alkalmazásának lehetőségét tárgyaljuk. Az öregedés vagy a vérképző őssejt átültetés különböző állatkísérletes modelljeiben sikerrel állították helyre a thymus szerkezetét és cellularitását, amely a thymusból kikerülő sejtek számának növekedését és a T-sejt-funkciók javulását eredményezte a periférián.

Összefoglalás
A fenti lehetőségeket jelenleg is tanulmányozzák klinikai vizsgálatokban. Az előzetes eredmények igen biztatóak a T-sejt-rekonstitúció javítását illetően. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy bár az említett stratégiák egyértelműen kedvező hatásúak állatkísérletes modellekben és korai humán vizsgálatokban, azonban a hatékonyság igazolására emberben még további vizsgálatok szükségesek.

Kulcsszavak
Delta-szerű, vérképző őssejtek, immunrekonstitúció, progenitor T-sejtek, T-sejt-fejlődés,thymus