Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

Az orvosok kétharmadát próbálta valaki ismeretség alapján befolyásolni az elmúlt egy évben, miközben a hálapénz a 2021-es tiltás óta a korábbi töredékére szorult vissza – ez derül ki a K-Monitor és a Magyar Orvosi Kamara kutatásából.

Az egészség, az anyagi stabilitás, a családi, baráti kapcsolatok határozzák meg elsőként az életminőséget a magyar lakosság szerint.

A most kiadott módszertani útmutató a járvány elleni fellépés egyik sürgősen kezelendő részterületére, a veleszületett szifilisz visszaszorítására összpontosít.

Az Országgyűlés hétfői ülésén a mátészalkai kórházról  és a háziorvoslásról is szó esett. Racionalizálják a praxisok munkáját, csökkentik a felesleges adminisztrációt, ígérték.

Az elmúlt napokban az Országos Onkológiai Intézet (OOI) körüli állítólagos visszaélések kerültek a hazai egészségügyi nyilvánosság középpontjába. Az azóta előkerült dokumentumok és nyilatkozatok alapján azonban egyre kevésbé egy mellműtét vagy annak finanszírozása tűnik a történet legfontosabb elemének.

A Telex szerint az intézmények vezetői pozitívan fogadják az adatok közzétételét, de fontosnak tartják a helyes értelmezést.

A Hévízi-tó jelenlegi állapotáról, fejlesztési lehetőségeiről és a gyógyvízzel kapcsolatos adatokról és aggodalmakról is szó volt.

A táplálásterápia a modern, bizonyítékokon alapuló orvosi ellátás alapvető eleme, amelynek célja az egyén aktuális igényeihez igazított energia- és tápanyagszükséglet biztosítása. Napjainkban a komplex betegellátás alapvető részét képezi; a mortalitási valamint morbiditási mutatókra gyakorolt hatása messze túlmutat a klasszikus értelemben vett “alultápláltság” rendezésén. Nemzetközi ajánlások és irányelvek hangsúlyozzák, hogy a nem megfelelő tápláltsági állapot már a betegségek korai stádiumaiban befolyásolja a prognózist, növeli a szövődmények előfordulását és rontja az életminőséget. Az alapellátásban dolgozó egészségügyi szakemberek kulcsszerepet töltenek be a veszélyeztetett betegek azonosításában, a táplálásterápia indikációjának felállításában és a hosszú távú gondozásban.

Munkaerőhiány a mentőknél és válság az idősgondozásban – bér- és életpályaprogramot, valamint a szociális ellátás bővítését ígéri a kormány.