Megvizsgálva az egészségügyet Európa-szerte, megállapíthatjuk, hogy nincs egységes kórházüzemeltetési modell: sehol sem kizárólag saját állomány vagy kizárólag külső szolgáltató végzi a takarítási, karbantartási, mosodai és sterilizálási feladatokat. A jellemző megoldás mindenütt vegyes: a mosoda és a textíliakezelés az egyik leggyakrabban kiszervezett terület, míg a műszaki karbantartásnál többnyire a hibrid modell működik. Ilyenkor minimális saját állománnyal, de jellemzően külső szakemberek bevonásával végzik a feladatokat.
A kemoterápiával kezelt betegek szupportív ellátása jelentős fejlődésen ment keresztül a korábbi évtizedekben, és ennek egyik példáját azok a gyógyszerek adják, amelyek a kemoterápia által kiváltott hányinger és hányás megelőzésére szolgálnak.