A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka és igen súlyos epilepsziabetegség. 55 évvel ezelőtt írta le először a kórképet a marseille-i Henri Gastaut, majd a jellegzetes EEG- (elektroenkefalogram) eltéréseket a Bostonban dolgozó William Lennox.

A viszketés a kolesztatikus akut és krónikus májbetegségek egyik jellegzetes tünete, mely az életminőséget igen jelentősen képes rontani. A viszketés a betegek legalább 80 százalékát érintheti átmenetileg vagy akár folyamatosan is.

A ritka betegség tárgyalásakor érintjük az epidemiológiai adatokat, a kóroktanban elért előrelépéseket, a tünettant, illetve a diagnosztikát, végezetül pedig a kimenetelt érdemben befolyásoló legújabb (mint például IL-6 elleni, anti-CD20 antitestek) terápiás lehetőségeket.

A gamma kés műtét nyomán a rohamok ritkulása mellett pszichiátriai és kognitív javulás, az iskolai teljesítmény és a szociális integráció javulása is tapasztalható a gyermekeknél.