Biztató eredményeket mutatott a BCMA-CD19 célpontú bispecifikus antitest krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátia (CIDP) terápiájában.

Az onkoteamek mintájára hazánkban is alakultak ILD-teamek, melyek a különböző eredetű tüdőfibrózis/alveolitis gyors és pontos differenciáldiagnosztikáját és kezelését irányítják.

A csecsemő- és gyermekkori hirtelen keringésmegállás patofiziológiája jelentősen eltér a felnőttkoriétól, és ritkábban is fordul elő. Sajnos a sikeres gyermekkori újraélesztések aránya alacsony, az idegrendszeri kimenetel pedig sokszor kedvezőtlen.

A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

A Cold Spring Harbor Laboratory kutatói egy lépéssel közelebb jutottak annak megértéséhez, hogy miért működik hatásosan az immunterápia egyes betegeknél, másoknál pedig miért nem.

Kutatók feltárták, miért súlyosbíthatja a krónikus stressz a gyulladásos bélbetegségekben szenvedő betegek tüneteit, írja a Magyar Hang.

Az interleukin-5 elleni monoklonális antitest, a mepolizumab (négyhetente 300 mg mepolizumab subcutan) felére csökkenti a fellángolások gyakoriságát hypereosinophilia szindróma esetén.

Polyangiitisszel járó eozinofil granulomatosisban az interleukin-5 elleni monoklonális antitest, a mepolizumab (négyhetente 300 mg mepolizumab subcutan) kedvezőbb hatású, mint a placebo. A mepolizumab kínálta előny mind a remisszió indukciójában, mind a fellángolások kivédésében megmutatkozik.

A vezető panasz felismerése a helyesen felvett kórelőzményen és fizikális vizsgálaton alapul. A leggyakoribb három vezető panasz, mellyel felkeresik a reumatológiai betegek az orvosukat: a fájdalom, a funkcionális károsodás és a deformitás. Ezek közül a fájdalom messze a leggyakoribb. Nemritkán többfajta panasz egyszerre is előfordulhat; így a fájdalom funkcionális vagy strukturális károsodással is járhat együtt. Ilyen esetben fel kell tenni a kérdést a betegnek, hogy melyik a legfontosabb panasza.

Jelenleg semmilyen evidencia nem áll rendelkezésre, ami szerint a glükokortikoid-expozícióban bekövetkező csökkenés összefüggésben állna a toxicitásban bekövetkező csökkenéssel.