Elhízott betegeknél ismerten nagyobb a kardiovaszkuláris betegségek (CVD) kialakulásának kockázata. Úgy tűnik azonban, hogy a regionális, viszcerális, szervspecifikus zsírfelhalmozódás nagyobb szerepet játszik ezen szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában, mint önmagában az elhízás.

A Debreceni Egyetem kutatóinak eredmlnyei úttörő jelentőségűek a porcképződés genetikai szabályozásának megértésében.

A zsírszövetben zajló patofiziológiai folyamatok, valamint az elhízás és a krónikus gyulladás közötti kölcsönhatások világos megértése a társbetegségek kialakulásának jobb megértéséhez vezethet, és új célpontokat biztosíthat az elhízás kezelésében.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

Kutatók azt vizsgálták, hogy a várandósság alatti mediterrán étrendet népszerűsítő táplálkozási tanácsadás hatással van-e arra, hogy az ilyen étrendet követő édesanyák gyermekeinél két éves korukra milyen valószínűséggel alakul ki túlsúly.

Egy tanulmányban az étrendek fiziológiai hatásait hasonlították össze az öregedéssel járó betegségek megelőzésére gyakorolt hatásaik szempontjából.

A PPARβ/δ jelátvitel célzott kezelése ígéretes megközelítés lehet a T-sejtek által közvetített daganatellenes immunitás javításában.

Az immunonkológiai terápia, jelesül az immunellenőrzőpont-útvonalak, még pontosabban a citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein-4 (CTLA-4) és a programozott sejthalál-1 (PD-1) terápiás gátlása paradigmaváltást eredményezett a szolid tumorok terápiájában. A lymphomák különböző típusai immunológiai érzékenységük alapján ugyancsak célcsoportjai lehetnek az említett kezelési formának, amit az előzetes vizsgálati eredmények bizonyítanak is.

A tumorokat elpusztító makrofágok étvágyának fokozásával tehető hatékonyabbá az immunrendszer az onkológiai kezelések során.

Az áttétek képződése előtt már megfigyelhetők olyan eltérések, amelyekből következtetni lehet az áttétképződésre és az érintett szervekre.