Egy orvos csak a pénzedet veszi el, tíz az életedet is – sokak szerint ez a régi latin mondás ma is éppúgy alkalmazható, mint a történelem során bármikor. A gyógyítás történetére visszatekintve tudniillik bátran kijelenthetjük: az orvostudomány a tévedések története. Mai – tudományos és kísérleti – szemléletünkkel lényegében csak az utolsó kétszáz év eredményeit értékelve állíthatjuk, hogy az orvostudományt olyan egyenes ívű fejlődés jellemzi, amelyben csak kisebb zsákutcák találhatóak. Kezdetekben a legjobb esetben csupán hatástalan, de gyakran kifejezetten káros és fájdalmas beavatkozásokat is gyógyításnak nevezték, s ennél csak az eljárásokat megalapozó babonás (tév)eszmerendszerek tűnnek mai szemmel riasztóbbnak. Amikor például Nemes Csabát, az idén megjelent pazar kiállítású Orvostörténelem című könyv szerzőjét arra kértük, határozza meg, véleménye szerint melyik volt az orvostudomány öt legnagyobb tévedése, több mint húsz tételből álló listát küldött, és hozzátette: a jelentős hibák kavalkádja ezzel még korántsem teljes.

Érzékenységet okozó áramlás Fognyaki, gyökér-, cement- és dentinérzékenységnek is nevezik azt a tünetegyüttest, amelyet több mint száz éve leírtak már, de általános panasszá csak napjainkban vált. Az utóbbi időben ugyanis, hála a megfelelő prevenciónak, csökkent a fogbetegségek száma, és egyre több az idős korra megmaradó fog. Az ínysorvadás, a cement- és a zománcréteg kopása vagy savas ételek-italok okozta oldódása érzékennyé teszi a fogakat. Ez a dentinérzékenység hazánk felnőtt lakosságának mintegy 40 százalékát érinti, de fogorvoshoz kevesen fordulnak, pedig a pulpára is kiterjedő irritáció fogbélgyulladással járhat, ami a fog elvesztéséhez vezethet. A dentinérzékenység hátterében a ma elfogadott elmélet szerint a szabaddá vált dentincsatornák folyadékáramlása áll. Ezeket a gyökérfelszínen cement és ínyszövet, a koronán változó vastagságú zománcréteg fedi. A szabaddá vált csatornákban a dentinfolyadék a különböző hő- és ozmotikus (hideg-meleg; édes-sós-savanyú) ingerek hatására kifelé vagy befelé áramlik, ez pedig fájdalmat okozhat. Dentinérzékenység ugyan a fog látható anyagvesztesége nélkül is kialakulhat, például fogkő-eltávolítás vagy fogfehérítés után, az esetek többségében mégis fognyaki vagy rágófelszíni kopásokat figyelhetünk meg. Ezek egyik oka a helytelen (kemény fogkefével, durva fogkrémmel, a fogak külső felszínének vízszintes súrolásával végzett) fogmosás. Az éjszakai fogcsikorgatás rágófelszíni és fognyaki kopásokat okoz. A differenciáldiagnosztika szempontjából a fogszuvasodás és a fogágybetegségek elkülönítése a fogorvos feladata.